SOMLYÓ GYÖRGY születésének évfordulója

Somlyo_Gyorgy vágott

(Balatonboglár, 1920. november 28. – Budapest, 2006. május 8.)

Költő, író, műfordító, esszéista

1930-tól Budapesten élt

1946–48-ban a Sorbonne-on hallgat három félévet a francia állam írói ösztöndíjával

1948–49-ben hazatérése után a Nemzeti Színház dramaturgja

1949–50-ben lektorátusvezető a Hunnia Filmgyárban

1950–53 között az Irodalmi Újság versrovatát vezeti

1951-ben a Magyar Írószövetség költői szakosztályának titkára

1953–54-ben irodalmi előadó az Országos Béketanácsnál

1954–55-ben A Magyar Rádió Irodalmi Főosztályának vezetője

1965-ben ismét a Magyar Írószövetség költői szakosztályának titkára

1966-ban és 1970-ben A költészet napjai Budapesten című nemzetközi költői találkozó szervezője

1966-ban alapítja meg a Corvina Kiadónál az Arion című többnyelvű folyóiratot, melynek 1987-ig főszerkesztője.

Az 1975–76-os és 1976–77-es tanévben speciális kollégiumot tart az ELTE világirodalmi tanszékén.

1977-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó elindítja életműsorozatát

1978-ban A párizsi Mallarmé Akadémia levelező tagjává választják

1981 augusztusában részt vesz a mexikói nemzetközi költőtalálkozó

1984 májusában megkapja a francia Művészet és Irodalom Rendje tiszti fokozatát

1986-ban fél évet Párizsban tölt a francia kormány ösztöndíjával

1988-tól nyugdíjas

1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja

(Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség)

 

Apja révén fiatalon a Nyugat nagy nemzedékéhez és fiatalabb követőihez kapcsolódott.

Világirodalmi műveltsége és formatisztelete segítette át válságos korszakán.

A francia és a magyar líra (főleg Szabó Lőrinc) intellektuális hagyományait folytatva alakította ki új versformáját.  

Megújította a szonett hagyományát

Eredeti jogába állította vissza az ún. művelődési élményt

A műfordítást és az esszét életműve szerves részének tartja.

Esszésorozatban számolt be a magyar- és a világlíra példaszerű képviselőiről.

Meséi egy ősi műfajt föltámasztva a hagyomány és a modernség paradox kapcsolatát igazolják.

Számos tanulmánykötete jelent meg a modern költészet történetéről és elméletéről

Regényírói pályája a hetvenes-nyolcvanas években bontakozott ki

Parisiens címmel franciául írt verseit is megjelentette (1987).

 

Díjai:

  • József Attila-díj (1951, 1952, 1954, 1966);
  • a Magyar Írószövetség Forintos Díja (1985, 1992);
  • Kossuth-díj (1997);
  • Déry Tibor-jutalom (1987);
  • a Magyar Köztársaság Zászlórendje (1990);
  • a Soros Alapítvány Kassák Lajos-díja (1992);
  • PEN-emlékérem és Illyés Gyula-díj (1994),
  • a chilei kormány Gabriela Mistral-emlékérme (1996),
  • Pro Urbe Budapest Díj (1998),
  • Balatonboglár díszpolgára (1997);
  • a Jelenkor Kiadó Könyvdíja (2000);
  • Füst Milán-díj (2001);
  • Pablo Neruda-emlékérem (2004).

 

somlyó

 

Somlyó György: A fordítás „prae”-jéről és „post”-járól

(részlet)

A remekműveket fordításban is mindig új olvasók olvassák, és új fordítók teszik olvashatóvá. Hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Hol egy új kor és új nyelvi helyzet követelményeinek és felismeréseinek többletével; hol csak ezek illúziójával; vagy akár csak ezekre való hivatkozással. Mint az irodalom egyéb műfajaiban. Mert a fordítás, szögezzük le (magam már sokszor leszögeztem) nem valami különálló, másodlagos irodalomár tevékenység, hanem az irodalom egyik műfaja. Lehet mindezt a fordítás visszaélésének, pazarlásának, luxusának, mintegy tautológiájának minősíteni. De ezzel csak a természet pazarlását és tautológiáját utánozza, mint a művészet minden ága. Ha van mimézis, az nem a természet utánzása, hanem a természet természetéé. Úgy tetszik, a művészetből a kevés is lehet sok, de a sok sem elég.

 

 

 

 


 

Nekem számít a véleményed. Itt elmondhatod!