Böngészés "Versek,idézetek"

Wass Albert

Álomtündérhez

álomtündérhez.2

 Add a kezed, úgy halkan, csendesen.

Te nem lettél még hozzám hűtelen.

Mikor mindenki csalfán elhagyott,

Gyújtottál bennem reménycsillagot.

Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta

Te elvittél az álmodó avarra.

S te mutattál mindent, ami ott terem

A bűvös, varázsos álom-réteken.

Ha megtépett az élet rózsabokra,

Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.

Ha vérző szív volt mellemen az érem,

S töviskoszorú messiási bérem,

Te glóriává változtattad azt,

Virágot hintettél rám és tavaszt.

Ha voltam bűnös, lázadó Kain,

Vittél az eszme-Krisztus után,

S hogy az igazság sugározzon rám,

Vezettél fönt a néma Golgotán.

Ha rám viharzott lent az ember átka,

Vittél a béke messze csillagára.

Féltem. . . kezed kezembe tévedett.

Óh, örökre áldott legyen neved!

November 06 Szerda/ Lénárd és Méhike napja

Zelk Zoltán: Őszi mese

őszi mese2

Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.

-Miért nem hintázol velem? – kérdezte a szellőcske. -Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!
A falevél erre sírva fakadt.

-Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!
A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé.
Nem baj, ha meghalok – gondolta – úgysem ér már semmit az életem.
De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta:
-Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?
De a falevél bizony nem tudta.
Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz.
-Ott van a kismadár – ujjongott a falevél, – akivel beszélgetni láttál. ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!
Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.
-Menjünk utánuk-könyörgött a falevél.
A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.
-Most már boldog vagyok – sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.

őszi mese

 

 

 

ÁRPÁD-HÁZI SZENT IMRE ünnepe

vedoszent

Születése

Imre első királyunknak, Szent Istvánnak és Boldog Gizellának fia, akit német nagybátyja, a később szintén szentté avatott Henrik császár nevére kereszteltek. A magyar Imre név a német Henrik átvétele.

Életéről krónikák és legendák alapján vannak csak információk. Születésére nézve egyes források 1000-et jelölnek meg, míg a krónikák szerint 24 éves korában halt meg, így valószínűbb, hogy 1007-ben született.

A hagyomány szerint a székesfehérvári Ferences templom és rendház (Szent Imre templom) területén született.

Neveltetése

Nevelésére különös gondot fordítottak szülei 1015 -ben Imre herceg oktatását átvette Gellért püspök, aki Velencéből Szentföld felé tartva I. István udvarába került Győrszentmártonon a mai Pannonhalmán, és a király mellett maradt eredeti szándékától eltérően.

Gellért püspök hét éven keresztül tanította Imre herceget latinra, elvégeztette vele a kor legmagasabb iskolai fokozatait, a triviumot és quadriviumot. A tudományok mellett a vallásba, valamint a papi élet rejtelmeibe is beavatta.

Tizenöt éves korától atyja, I. István mellett nevelkedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. I. István Imre herceg nevelését annak huszonhárom éves korában fejezte be. Imre kész volt az uralkodásra,

 

István király intelmei fiához, Imre herceghez

(részlet)

[...]

szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.

Trónörökösként

I.István őt jelölte ki utódjául, felkészítette fiát az uralkodásra. Az “Institutio morum – Intelmek Imre herceghez” írásában adott személyes útmutatást az uralkodásra Imre hercegnek Imre a húszas évek végén elkerülve szülei udvarából bizonyára elfoglalta a trónörökös hercegeket megillető dukátust (valószínűleg a bihari dukátust), és apja reá bízta a “királyi sereg” parancsnokságát is. Ismeretes, hogy Imre viselte az “oroszok hercege/vezére” címet is, ám ennek értelmezése vitatott.

II. Henrik német- római császár  halála után utóda, II. Konrád német-római császár hadjáratot indított Magyarország ellen 1030-ban. A győri csatában győztes magyar sereget valószínűleg Imre vezette. Bár a magyar sereg előtt megnyílt a lehetőség Bajorország felé terjeszkedni, I. István nem folytatta a csatát, békét ajánlott a császárnak, 1031 -ben a császár fia (később III. Henrik néven lett császár) Esztergomban aláírta a békeszerződést. Valószínűsíthető, hogy a békekötésben Imre is részt vett. A békekötéssel Magyarország része lett a Lajta és a Fisha folyó közötti terület a Morvamezővel együtt.

Halála

I.István  a koronát át akarta adni Imrének, valószínűsíthető, hogy a később átalakított, koronázási palástként ismert miseruhát is erre az alkalomra készítette Gizella királyné. Imrét várva érkezett meg a hír, hogy Imre herceget vadászat közben, a bihari Igfon-erdőben egy vadkan halálra sebezte. 1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe. Ezen a helyen épült fel a 11-12.század fordulóján a Szent Imre apátság épülete (szentté avatása után).  Imre herceg halálában szerepet játszhatott a német-magyar politikai viszony is. Szent Henrik halálával a bajor uralkodócsalád férfiágon kihalt, így lehetséges örökösként szóba jöhetett az utolsó nőági leszármazott, Imre is. Konrád nyilván számolt a lehetőséggel, ezt bizonyítja, hogy 1030-ig kifejezett ellenséges viszony volt a két ország között, míg 1031-ben egy csapásra megszűnt a háborús állapot és békét lehetett kötni.

VII. Gergely pápa 1083. november 4.én, I.Istvánnal  és Gellért püspökkel együtt szentté avatta. Ünnepe: november 5.  Naptárunk a szokástól eltérően már régóta nem Imre „égi születésnapját”, a szeptember 2-i vadászbaleset időpontját tartja számon, hanem szentté avatásáét.

Babits Mihály: Imre herceg

(részlet)

Régi jámbor herceg, ki valál a vad

 

hullám szennyes hátán szelíd fehér hab,

 

kiben tükröt lelt a Tenger Csillaga,

 

nézz mennyekből, megcsúfolt rokonságodra,

 

mert ma is, levágva orrunk és fülünk,

 

koldulunk és árván kárveszékelünk,

 

mint ama gyászhírű balga magyarok

 

s bosszuszóval átkozzuk vesszős Nyugatot,

 

holott István atyád, első szent király

 

nem átkot, nem bosszut rendelt és kivánt,

 

hanem bölcs alázat hűvös fürdejét,

 

mosni a kudarcbatört magyar láz fejét.

 

November 05 Kedd/Imre és Sólyom napja

Drága férjemnek!

névnap3

Ugy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.

                           (Vörösmarty Mihály)

Imre: eredete és jelentése tisztázatlan. Egyes vélemények szerint a  gót Amalrich, Emmerich névből származik, aminek a latinosított változata az Emericus. A név első eleme az Amal gót királyi család nevéből való, a szorgalmas, munkás jelentéshez áll közel. A második elem jelentése: hatalmas, uralkodó. A név korábbi alakváltozatai: Emrik, Emrih, Imreh

Más elképzelések szerint viszont az emir (vezér) szóból származik és a török Emre változaton keresztül honosodott meg Imre formában.

 

 

 

 

 

Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc leverésének gyásznapja

Ezen a napon a szovjet néphadsereg páncélosai Szolnokról Budapestre vonultak: segítségükkel megkezdődött a „rendteremtés”. Az új forradalmi munkás-paraszt kormány, melynek vezetője Kádár János volt, fegyveres erőszakkal számolta fel az október 23-án kitört, ellentmondásoktól sem mentes forradalmat. Az ekkori események tényszerű ismertetése csak a rendszerváltás idején, 1989/90 után valósult meg. Ez a nap a szabadságáért küzdő nemzet gyásznapja. A forradalom leverését követő véres megtorlás után az ország polgári fejlődése több évtizedre megtorpant. Magyarország több mint harminc évig a szovjet befolyási övezet „legvidámabb barakkja” volt.

(Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség)

 

56

Márai Sándor: Mennyből az angyal

(részlet)

Mennyből az angyal- menj sietve

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony.

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik, úgy, hogy megértség.

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal, vigyél hírt a csodáról.

November 03 Vasárnap/Győző napja

halottak napja2

Temetőben

Mint magányos
Vénember
Kószál az ősz
A sírok között.
Vállán ködfátyol,
Mint királyi
Palást lebeg.

Fájdalmas csókja
Az ablaküvegen
Izzik, és lassan
Csordogálva
Könnyé lesz.

Hang sem szól
Az avar zizzen,
Miközben
Árnyak suhannak
A fázós éj hajnalán.
Csak a krizantém
Vakít fehéren,
Mint élő virág.

Letépve dísz lesz,
Holnapután
A holtak asztalán.

Vállamra száll,
Nekem is a köd,
Mint óriás szürke
Ólom madár.
Befogja szemem
Alig látok már.

Márványlapok
Rajta nevek,
Élt, s meghalt,
Mert született.

Ismerősök,
Idegenek.
Ismeretlen
Apám is,
Az,
Ki itt fekszik.
Nem maradt
Róla emlékem
Ez minden
Kincsem.
E márványlap,
Min dideregve
Remeg
A sosem múló
Fájdalmam. (Alkotok)

Október 30 Szerda/ Alfonz és Vitéz napja

Angyali reggelt!

angyal6

„Ha valaki nem születik angyalnak, el kell sajátítania az angyaltant.
Az első évben megtanul együtt érezni és belebújni a védenceibe. Érzi a fájdalmaikat, féli a félelmeiket, együtt sír és nevet velük.
A második évben megtanul szeretni. Ez már nemcsak érzés, hanem értés is. Nem elég érezni, érteni is kell a másikat: ez az igazi szeretet.
A harmadik évben megtanulja a távolságtartást. Azt, hogy nem szabad valakit túlszeretni. Nem szabad bárkinek, bármikor odaadni magát – naiv módon, elolvadóan. Nem szabad túl jónak lenni. Ha úgy alakul, hátra lépve, okosan kell szeretni.
A negyedik évben azt tanulja az angyal, hogy nem elég a szeretet, a lágyság, a kedvesség és az okosság. Nem elég a tisztánlátás sem. Az angyal küldetéséhez erő kell! A felnőtt angyal démonokkal küzd, és ehhez fegyver kell.
Az utolsó évfolyamon kardot adnak a kezébe. Lángpallost. Legyőzhetetlen csodafegyvert, amelyet ritkán használ. Sohasem támad vele, de megvédi az igazságot, és a tanítványait. Az érett angyal tudja, hogy nemcsak a Jónak, a Rossznak is hatalma van. Tudja, hogy a fény mellett ott a sötét, és a teremtés drámai alkotás. Küzdeni kell. Szüntelenül harcolni.”   (Müller Péter)