Böngészés "Versek,idézetek"

SOMLYÓ GYÖRGY születésének évfordulója

Somlyo_Gyorgy vágott

(Balatonboglár, 1920. november 28. – Budapest, 2006. május 8.)

Költő, író, műfordító, esszéista

1930-tól Budapesten élt

1946–48-ban a Sorbonne-on hallgat három félévet a francia állam írói ösztöndíjával

1948–49-ben hazatérése után a Nemzeti Színház dramaturgja

1949–50-ben lektorátusvezető a Hunnia Filmgyárban

1950–53 között az Irodalmi Újság versrovatát vezeti

1951-ben a Magyar Írószövetség költői szakosztályának titkára

1953–54-ben irodalmi előadó az Országos Béketanácsnál

1954–55-ben A Magyar Rádió Irodalmi Főosztályának vezetője

1965-ben ismét a Magyar Írószövetség költői szakosztályának titkára

1966-ban és 1970-ben A költészet napjai Budapesten című nemzetközi költői találkozó szervezője

1966-ban alapítja meg a Corvina Kiadónál az Arion című többnyelvű folyóiratot, melynek 1987-ig főszerkesztője.

Az 1975–76-os és 1976–77-es tanévben speciális kollégiumot tart az ELTE világirodalmi tanszékén.

1977-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó elindítja életműsorozatát

1978-ban A párizsi Mallarmé Akadémia levelező tagjává választják

1981 augusztusában részt vesz a mexikói nemzetközi költőtalálkozó

1984 májusában megkapja a francia Művészet és Irodalom Rendje tiszti fokozatát

1986-ban fél évet Párizsban tölt a francia kormány ösztöndíjával

1988-tól nyugdíjas

1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja

(Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség)

 

Apja révén fiatalon a Nyugat nagy nemzedékéhez és fiatalabb követőihez kapcsolódott.

Világirodalmi műveltsége és formatisztelete segítette át válságos korszakán.

A francia és a magyar líra (főleg Szabó Lőrinc) intellektuális hagyományait folytatva alakította ki új versformáját.  

Megújította a szonett hagyományát

Eredeti jogába állította vissza az ún. művelődési élményt

A műfordítást és az esszét életműve szerves részének tartja.

Esszésorozatban számolt be a magyar- és a világlíra példaszerű képviselőiről.

Meséi egy ősi műfajt föltámasztva a hagyomány és a modernség paradox kapcsolatát igazolják.

Számos tanulmánykötete jelent meg a modern költészet történetéről és elméletéről

Regényírói pályája a hetvenes-nyolcvanas években bontakozott ki

Parisiens címmel franciául írt verseit is megjelentette (1987).

 

Díjai:

  • József Attila-díj (1951, 1952, 1954, 1966);
  • a Magyar Írószövetség Forintos Díja (1985, 1992);
  • Kossuth-díj (1997);
  • Déry Tibor-jutalom (1987);
  • a Magyar Köztársaság Zászlórendje (1990);
  • a Soros Alapítvány Kassák Lajos-díja (1992);
  • PEN-emlékérem és Illyés Gyula-díj (1994),
  • a chilei kormány Gabriela Mistral-emlékérme (1996),
  • Pro Urbe Budapest Díj (1998),
  • Balatonboglár díszpolgára (1997);
  • a Jelenkor Kiadó Könyvdíja (2000);
  • Füst Milán-díj (2001);
  • Pablo Neruda-emlékérem (2004).

 

somlyó

 

Somlyó György: A fordítás „prae”-jéről és „post”-járól

(részlet)

A remekműveket fordításban is mindig új olvasók olvassák, és új fordítók teszik olvashatóvá. Hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Hol egy új kor és új nyelvi helyzet követelményeinek és felismeréseinek többletével; hol csak ezek illúziójával; vagy akár csak ezekre való hivatkozással. Mint az irodalom egyéb műfajaiban. Mert a fordítás, szögezzük le (magam már sokszor leszögeztem) nem valami különálló, másodlagos irodalomár tevékenység, hanem az irodalom egyik műfaja. Lehet mindezt a fordítás visszaélésének, pazarlásának, luxusának, mintegy tautológiájának minősíteni. De ezzel csak a természet pazarlását és tautológiáját utánozza, mint a művészet minden ága. Ha van mimézis, az nem a természet utánzása, hanem a természet természetéé. Úgy tetszik, a művészetből a kevés is lehet sok, de a sok sem elég.

 

 

 

 


 

PILINSZKY JÁNOS születésének évfordulója

_pilinszky

(Bp., 1921. november 27. – Bp., 1981. május 27.)

költő, író.

A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett; jogot, majd magyar és olasz irodalmat, valamint művészettörténetet hallgatott, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be.

Első verseit 1938 végén, 1939 elején a Napkelet, az Élet és a Vigilia közölte; ezeket később nem vette föl kötetbe.

1941–44-ben az Élet segédszerkesztője volt.

1944 őszén katonának hívták be, így került el a németországi Harbachba, ahol egész életre szóló, megrendítő élménye lett a találkozás a koncentrációs táborok borzalmaival.

1946–48-ban az Újhold társszerkesztője volt.

Első kötetével (Trapéz és korlát, 1946) 1947-ben elnyerte a Baumgarten-díjat.

1947—48-ban ösztöndíjasként több hónapot Rómában töltött. A diktatúra éveiben a Szépirodalmi Kiadó külső korrektoraként dolgozott,

1951-től 1956 júliusáig nem publikálhatott, az irodalmi élet perifériájára szorult. Ekkoriban verses meséket írt; meséket tartalmazó kötetével lépett a kényszerű hallgatás után először a nyilvánosság elé (Aranymadár, 1957).

1956-ban rövid ideig a Magvető Kiadó felelős szerkesztője,

1957-től az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa; nagyrészt itt jelentek meg tárcái, vallásos és bölcseleti elmélkedései, művészeti kritikái.

A II. világháború utáni magyar líra egyik legnagyobb teljesítménye a Harmadnapon (1959) című kötete. Eredetileg a Senkiföldjén címet szánta neki, de kénytelen volt megváltoztatni, mert megjelenését ehhez kötötték.

Az 1960-as évek elejétől számos alkalommal utazott Nyugat-Európába; Párizsban hosszabb időt is töltött, 1975-ben Amerikába is eljutott.

1970 végén ismerkedett meg Jutta Scherrer német vallástörténésszel. Szerelmük idejére esett Pilinszky János utolsó alkotói korszaka, amely a Szálkák (1972) című kötettel kezdődött, és a Kráter (1976) című gyűjteménnyel zárult.

1976-tól nem írt több verset, egyre inkább a széppróza foglalkoztatta.

1977-ben adta közre „Egy párbeszéd regénye” alcímmel a Beszélgetések Sheryl Suttonnalt, és haláláig dolgozott az Önéletrajzaim munkacímet viselő regényén, amelynek csupán három nagyobb fejezete („novellája”) készült el.

Életképek című színművét 1980-ban mutatták be az Egyetemi Színpadon.

Míg az ötvenes években viszonylag szűk körben ismerték, a hetvenes években már általános elismerés övezte. 1970-ben jelent meg gyűjteményes kötete, a Nagyvárosi ikonok s ettől kezdve – ha lassan és megkésve is – a hazai irodalmi élet egyik legjelentősebb képviselőjeként kezdték számon tartani.

Művei jelentős hányada csak halála után jelent meg kötetbe gyűjtve. Munkásságát ritkán jutalmazták. Az 1947-ben neki ítélt Baumgarten-díj után a következő elismerést, a József Attila-díj első fokozatát huszonhárom évvel később, 1971-ben kapta meg. 1974-ben megválasztották a Bajor Szépművészeti Akadémia levelező tagjának. 1980-ban Kossuth-díjat kapott;

Önéletrajzaim című „vertikális regényének” egyik fejezetéből filmet rendezett volna, Kocsis Zoltán társaságában pedig operát akart írni. E terveiből semmit sem tudott megvalósítani; alig egy hónappal Ingrid Ficheux-vel kötött házassága után elhunyt.   (Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség )

 

 Nemes Nagy Ágnes: Pilinszky

(részlet)

Mert Pilinszky verseinek szinte egyetlen tárgya a szenvedély. Vagy pontosabban: minden tárgy felé való fordulásának belső formája, értelme, igazolása. A tárgyak szűkmarkúan mért jelek csupán, arra valók, hogy vázlatos formáikon megtörjék vagy tükröződjék a szenvedély fénye. Természetes, hogy ilyen szinte önmagáért való, de sosem önelégült, sőt lendületében is szigorú érzelmi erő mindig a „végső tárgyat” keresi méltó megnyilatkozásul. S természetes az is, hogy ezek a végső tárgyak igen csekély számúak. Amit társadalomról, szerelemről vagy világon túlról végső fokon mondani tudunk, nagyon kevés, s érzelmi színezetű szemléletben – amilyen Pilinszkyé is – „igenné” vagy „nemmé” szűkül. Pilinszky a nemet választja.

 

 

 

 

 

 

 

BABITS MIHÁLY születésnapjának évfordulója

babits

(Szekszárd, 1883. november 26. – Bp., 1941. augusztus 4.)

Író, irodalomtörténész, szerkesztő, műfordító.

 

A 20.század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja.

Költészete évtizedeken át a magyar líra élvonalában állt. Értelmi gazdagság, sokszínűség és csiszolt verskultúra jellemzi.

Klasszicista lírikus, nagyra becsülte a kulturális hagyományt, de szüntelenül új versformákkal próbálkozott. Egyaránt biztonsággal kezelte az antik versmértéket, a hangsúlyos magyaros ritmust, és a modern mértékes verselést is. Költészetére mégis tárgyias-intellektuális megközelítési mód jellemző. 

Négyesy László híres stílusgyakorlatain barátaival, Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával műfordítóként és költőként is megismerték.

  • Gyakorló tanárként Baján, majd oklevelének megszerzése után a szegedi főreáliskolában tanított.
  • 1908-ban verseit A Holnap antológia és a Nyugat közölte.
  • 1908 és 1911 között a fogarasi gimnázium tanára volt.
  • 1909-ben jelent meg első verseskötete (Levelek Iris koszorújából).
  • 1911-ben Újpestre helyezték.
  • A világháborút űzött vadként élte meg. A Játszottam a kezével (1911–15) utolsó három soráért hírlapi hajsza indult ellene Rákosi Jenő vezetésével, s végül iskoláját is el kellett hagynia. A háború után már benne élt a rettegés, hogy „a líra meghal
  • 1916-től szerkesztette a Nyugatot,
  • 1916 novemberében újra tanár a budapesti VI. kerületi főgimnáziumban.
  • Fortissimo című békeverse miatt az ügyészség elkobozta a Nyugat 1917. március 1-jei számát, és istenkáromlás miatt eljárást indított ellene.  Márciusban egyetemi tanárrá nevezték ki.
  • Már 1919 februárjában, Az igazi haza című vallomásában pontosan látta Trianon tragédiáját, Közben forradalmi szereplése miatt üldözték, rendőri felügyelet alá került, megjárta a toloncházat. Üldözöttsége ellenére az irodalmi élet központi személyisége lett,
  • az 1920-as években versben is hangsúlyozta, „A költő konzervatív!”, vagyis hagyomány- és értékőrző, minden barbarizmus ellenében.
  • 1921. január 15-én feleségül vette Tanner Ilonát.
  • Az 1929-től Móriczcal, 1933-tól Gellért Oszkár közreműködésével egyedül szerkesztett Nyugatot egyszerre őrtoronynak és szekértábornak tartotta Elszigeteltségéhez hozzájárult, túl a nemzedéki ellentéteken, hogy a Baumgarten-alapítvány kurátora lett.
  • 1937 áprilisában orvosai megállapították daganat okozta gégeszűkületét, és műtétet javasoltak.
  • Az 1938. február 10-i operációt jól viselte, lábadozását azonban súlyos szenvedések kísérték.
  • 1941 márciusában tartotta akadémiai székfoglalóját. Áprilistól ismét csaknem beszédképtelen volt.
  • 1941. augusztus 3-án a budapesti Siesta-szanatóriumba szállították, ahol 4-ére virradó éjjel hunyt el.

Szellemi, erkölcsi kisugárzása tovább élt a Nyugat második és harmadik nemzedékének művészetében. Öröksége erősen hatott a II. világháború utáni Újhold nemzedékére, és jelen volt az egyik leghűségesebb tanítványa, Illyés Gyula szerkesztette Válaszban is. (Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség )

 

Tamási Áron: Babits tornya

-Esztergom.Babits.Museum

(részlet)

S amikor már bent voltam nála, valóban úgy éreztem, hogy toronyban vagyok. Azóta is, valahányszor a képzeletem szemem elé visszateremti ezt a tornyot, mohón keresem a jelzőt, amellyel találóan illethetném az ő földi életének tornyát. Nem volt elvarázsolt királyfi tornya, bár a világot, amelyből oda beléptem, egyszerre és teljesen feledtette. A képzelet színes és pompás tornya sem volt, sem az elefántcsont rózsaszínű fellegvára. A csillagokhoz több köze volt, mint a földi örömhöz; több a tudományhoz, mint a regényességhez; több az értelemhez, mint az ösztönhöz; és több a törvényhez, mint a szokáshoz.

Leginkább valami különös és szigorú őrhelynek tetszett, ahol a csalhatatlanság érdekében minden és mindenki fölött uralkodott az értelem. Uralkodott a képzeleten, s a lélek öröme és siráma fölött; s még magán a torony aszkéta lakóján is, aki soványan és szelíd szigorúsággal őrködött. Nem uralkodott, hanem őrködött. Mint ahogy a csillagász őrködik a törvényhez vezető észleletek nehezen megszerzett kincse fölött vagy a matematikus a logika ösvényén, melyet a szenvedély folyton fenyeget.

 

 

 

November 26 Kedd/Virág és Kötöny napja

Babits Mihály: Ádventi köd

ködös reggel

Tél van megint!
Reggel amint
fölébredek,
még betekint
az utcalámpa
sötét szobámba,
mert odakint
köd van megint.

Elbuvik a
nap-paripa
az ég dugottabb
aklaiba,
hova a csillag-
állatok bujnak
nappalira:
Kos, Bak, Bika…

Tán a ravasz
égi lovas
»sötéten tartja«,
míg egy kamasz
s vig turf-inas
a forró pálya
gyepét kitárja:
az uj tavasz.

S én mint kinek
nagy versenyek
tétén végső
reménye remeg,
szorongva kérdem,
mit rejtenek
e függönyök
s az istenek?

És lesz-e még
hogy fölfakad
a borulat,
s küld-e a nap
egy sugarat,
mint vért a seb,
vagy megfuladt
a köd alatt?

És lesz-e még
Lángja elég
hevitni, mint
valaha rég
e földi lét
fagyát s az ember
vak életét
valaha még?

Ágyon ülök
s nincs egy szemernyi
kedvem kikelni.
Talán örök
marad a köd
amely beföd
s kásásan ing a
tetők fölött.

Óh könnyű rímek,
friss zengzetek,
csengessetek!
Végem, ha vígaszt
nem lelhetek
tibennetek…

Szép estét!

Füst Milán: Őszi sötétség

(részlet)

Best of Dudás

 

Ősz van, korán sötétül és künn esik.
Vénűl az idő s könnyei szakállára peregnek.
Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg,
S csak ködös hajnalidőbe’ derül, mikor rohanó,
Tengerzöld felhők úsznak az égen. Holtan
Fekszik a lélek ilyenkor s boldog. Jószivű szellem,
Idegen szellem közeleg s tengerzöld
Szőllőfürtöt tart bús arca elé.

Zöld, hideg almákat hoz s ő is eszik.
Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek.
Ó mily boldogság is esős időkbe’ aludni!
Zúghat a szél mos távol temetőknek
Nedves sírjai közt és távoli erdők
Bővizű, hűs csurgója bugyogva patakzik.
S ballag a kormos dombon a vándor s bús lelkében az őszi
Bánat kútja bugyoghat halkan s szűntelenűl.

S búvik a gőzölgő szakadék tar bokrai közt
Sok zöldszemű vadmacska s néhány vörös ordas…
S hol gyors felhőt aranyoz szűz, hajnali fény,
Karcsú, égi leány zöld fátylat vont szép, lángoló arca elé:
Lenge e hölgy és átlátszó, mint üvegkehely sárga bora
S mint szőllőfürt, oly áttetsző szép, édes melle-gyümölcse!…

…Jaj nekem! Hogy Perzsiába megyek, avagy másüvé, messzi vidékre,
S reggel elhagyom ezt a gonosz várost, ahol annyit szenvedék:
Ilyet álmodtam e ködös, őszi éjszakán… De jaj halaványan,
Sírván jön elém lelkemnek alázata újból…
S mint gyenge kóró, amelyre leszállt az éjszaka baglya,
Gyenge a bánatos lélek és újból, újból lehanyatlik…

Ady Endre születésnapjának évfordulója

Ady

(Érmindszent, 1877. november 22. – Bp., 1919. január 27.)

Költő, publicista

Származását, életét maga is legendákkal övezte.

1888-tól a nagykárolyi piarista gimnáziumban, majd a zilahi református kollégiumban tanult.

 1896. március 22-én jelentette meg első versét a helyi Szilágy című lapban, ekkor érettségizett Zilahon, majd a debreceni református jogakadémia hallgatója lett, helyi lapok, köztük a függetlenségi Debreczen újságírója.

1900-ban a nagyváradi Szabadsághoz szerződött.

1901-től a radikális Nagyváradi Napló munkatársa, idővel társszerkesztője.

1903 kora őszén megismerkedett Diósy Ödönné Brüll Adéllal, szerelmes verseinek Lédájával.

1904-ben Budapestre, onnan Léda biztatására Párizsba utazott. Megismerkedett a nyugat-európai modern művészeti és politikai élettel. Több magyar lap tudósítója volt. Ebben az évben megállapították vérbaját.

 1905-től a Budapesti Napló szerkesztőségében dolgozott. Később fölváltva élt Budapesten, Párizsban és Érmindszenten.

1908-ban barátságot kötött a mecénás Hatvany Lajossal; az induló Nyugat-mozgalom, Nagyváradon pedig A Holnap Társaság és antológiája vezéregyénisége volt. A Nyugat, a Népszava, a Pesti Napló, a Világ munkatársa, pesti és vidéki fölolvasó estek ünnepelt szereplője. Kapcsolatba került a Galilei-körrel.

 1911-től levelezett Boncza Bertával, Csinszkával, majd 1915-ben házasságot kötöttek. A világháború első éveiben Csucsán éltek. Háborúellenes cikkei miatt politikai támadások kereszttüzébe került.

1916–17-ben gyógyüdülőkben élt.

Utolsó nyilvános szereplése 1918. december 1-jén a Vörösmarty Akadémia alakuló ülésén volt; elnökké választották, de beszédét Hatvany Lajosnak kellett fölolvasnia.

Ady Endre líratörténetünk nagy egyénisége, korszakos költő, a maga nemében utánozhatatlan. Költészete majd minden európai és keleti nyelven megismerhető, bár ritkán egyenrangú fordításban. Mind eszmei, mind esztétikai forradalma évtizedeken át hangos viták élesztője volt, művészetének egyoldalú kisajátítására számos ideológiai és politikai irányzat tett eredménytelen kísérletet. (Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség )

 

Pilinszky János: Vallomás Adyról

(részlet)

 Ady és a modernitás? Számomra – mindennek ellenére – döntően és végérvényesen Ady a legjelentősebb modern magyar költő. Mint Baudelaire a franciáknál, ő az, aki Atlasz módjára megfordította hátán a régi világot, mondhatnám úgy is, a régi magyar világot. Ilyen tettre csak szuverén óriás vállalkozhatott. Hogy mások Európa modernebb törekvéseit közvetítették volna? Mit számít? Ady egy irodalomtörténeti pillanatban a glóbus ránk eső pontján magára vette és meg is fordította a világot. A többi irodalom. És többnyire csak irodalom már.