Böngészés "Versek,idézetek"

A rabszolgaság felszámolásának világnapja

rabszolga_01

A rabszolgaság felszámolásának világnapját december 2-án tartják, emlékezve arra az 1949-es ENSZ-határozatra, mely az emberkereskedelem és mások kizsákmányolása ellen született.

(Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség)

 

Szabó Lőrinc

A rabszolga

Túrtam és átkoztam a Földet
s egy Óriás lépett elém.
– Ki vagy? – mint vas, kongott a hangja. –
– Rabszolga, – válaszoltam én.

 

– Kinek a szolgája? – A Földé! –
mondtam vad gyűlölettel. Ő
erre fölvett a tenyerébe
és: – Ne félj, – súgta, – a jövő

 

majd megszabadít zsarnokodtól,
csak őrizd jól a titkomat:
népem, a Vas-Nép, lázadásra
készülődik a föld alatt! –

 

Ezt mondta a Vas-Óriás és
eltűnt… Én kínlódtam tovább,
túrtam a földet s átkozódtam
száz hosszú, hosszú éven át,

 

s reménykedve s csalódva néztem,
a lélektelen, lomha, vak
hadak hogy hevernek a földön,
kéz, láb s agy nélkül, a vasak,

 

láttam, hogy tűrnek, mint a hullák,
erősek, engedelmesek,
ekének, ásónak, kapának
mind ideadják testüket,

 

de láttam azt is, hogy maguktól
nem tudnak megmoccanni se,
láttam, e halott nép az élő
Földet nem győzi soha le.

 

Hívtam hát ujra a Vezért, az
Óriást, s elmondtam neki,
hogy mi kell még és hogy lehetne
a vén Földdel megküzdeni.

 

Az Óriás szemembe nézett
és, lassan, szólt: – Ha igazán
gyűlölöd, – (bólintottam), – akkor
mégis mi győzünk! – Azután

 

elmondta, hogy mi lesz a dolgom…
Elmondta… S én, a lázadó,
boldogan követtem parancsát
és tettem, ami neki jó:

 

cipeltem az égő pokolból,
föl, föl, cipeltem fekete
népét, tűzben nemesitettem,
szikrát lobbantottam bele,

 

fegyvert gyártottam és bilincset,
emeltem neki várakat,
megtanítottam szállni, úszni
a föld felett s a víz alatt,
szörnyű csodákra tanitottam
és szörnyű hatalomra őt, –
még száz év, és rettenve hátrált
a Föld az új isten előtt.
S ekkor, csak ekkor vettem észre,
csak ekkor vettem észre, hogy
mialatt a régit levertem,
a Vas új igába fogott:
én vagyok az ő keze, lába,
velem nyúl a világon át,
velem rakatja emeletekké,
gépgyártó gépekké magát,
s szemem s agyam, mit kölcsön adtam,
már csak egy műszere neki,
már beszél: azt mondja: az embert
magának ő gondolta ki,
ő az élet, munkába már ő
szervez, kereskedik, kifoszt,
ő akar s az én szerepem csak
az, amit érdeke kioszt:
az anyag él és háborúkat
indít föld alatt, föld felett, –
a bilincs rámcsap és maguktól
dolgoznak a gépfegyverek.
Félve, s lázongva, megidéztem
harmadszor is az Óriást.
Megjött. Féllába Moszkva földjén,
a másik meg Newyorkon állt.
Most volt csak óriás! Kezébe
vett újra és szólt: – No, mi kell? –
– Becsaptál! – és elpanaszoltam,
hogy népe hogy bánt velem el.
Átkoztam a földet, a gépet,
a régi és új zsarnokot.
– Akié a gép, azé az ember! –
dühöngtem és ő kacagott.

 

Arcába vágtam: – Azt hiszed, hogy
most a te rabszolgád leszek?
– Te mondád! – felelt ő nyugodtan
és elfújt, mint egy porszemet.

 

 

 

A békéért bebörtönzöttek nemzetközi napja

AA002427

A világ békemozgalmának aktivistái december 1-jén minden évben tiltakoznak az igazságtalanul bebörtönzöttek szabadon bocsátásáért. A békéért bebörtönzöttek nemzetközi napja keretében.

(Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség)

Damjanich János imája

Dürer_ Imádkozó kéz.

Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra

Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen.

(Damjanich Emíliának vigasztalásul)

 

 

 

 

 

Helló December

képeslap

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium

(részlet)

December

December a latin őskalendáriumban a 10. hónap volt, a neve is azt jelenti: „tizedik”.

Ez a hónap a pihenés, megbékélés és a jó hangulat jegyében telt el, az emberek a családi tűzhely köré húzódtak, és élvezték a jól végzett munka megérdemelt gyümölcseit (már akiknek jutott belőle).

December első ünnepét a hónap első napjaiban tartották meg köszönetnyilvánításképpen Bona Dea (a „Jó Istennő”) tiszteletére. Bona Dea, másik nevén Fauna, a földistennő egyik megnyilvánulása volt.

December közepe táján kezdődött a latiumi földművesek ősi istenének, Saturnusnak az ünnepi hete. Minthogy decemberre minden jelentősebb paraszti munka befejeződött, a falusi nép méltóképpen köszönthette égi gazdáját. A Saturnalia eredetileg tehát falusi ünnepségsorozat volt, s több elkülöníthető ünnepből állott.

Az ősi falusi ünnepek közé tartoztak:

  • Feriae Sementivae („Vetési ünnepek”)
  • Consualia (a vetés befejezését követően Consus isten tiszteletére tartott lóversenyek december 11-én vagy 15-én),
  • Larentalia (Acca Larentiának, Romulus és Remus nevelőanyjának, egyben a mezők istennőjének általában december 23-án tartott emlékünnepe),
  • Paganaliavagy Paganicae („Települési ünnep”, a latin paganus „falusit”, „pogányt” jelent).

Varro szerint az ünnep onnét kapta a nevét, hogy azt minden faluközösség (latin pagus) külön, a saját földjén ülte meg.

E decemberi ünnepek pontos idejét évről évre a papok határozták meg.

karacsonyi_mese

 

 

 

 

 

December 1 Vasárnap/ Elza és Csák napja

Nyugodt, meghitt napot!

karácsonyi havas

“Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.”

(Márai Sándor: A négy évszak – December)

 

 

 

 

November 30 Szombat/Andor,András és Szüvellő napja

Litánia a Szent Családhoz

(részlet)

a_szent_csalad2

Urunk, Istenünk!

Nagy hálával mondunk köszönetet neked, hogy példaképül adtad nekünk a Szent Családot.

Az Ő szent életük példakép számunkra is, hiszen bennük látjuk azt az igazi családképet, amely minden embert megtanít a helyes életre.

Alázattal kérünk, hogy mindig tudjuk az ő életpéldájukat követni, és így boldog családi életet élhessünk.

Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

(Családok imakönyve)

Békés reggelt!

A költészet szeretete

Imi-irka

Két héttel ezelőtt egy rádió felvételen jártam. A meghívás, beszélgetés apropója a költészet volt, a beszélgető partner pedig a férjem Nagy Imre.  

Kíváncsisággal és büszkeséggel töltött el a meghívás, egyrészt mert nem jártam még rádió stúdióban, másrészt mert örömömre szolgált, hogy létezik olyan fórum, amely e  napjainkban háttérbe szorult művészetnek teret ad. De legfőképpen büszke vagyok arra, ahogy a kedvesem beszél, érez a számára oly sokat jelentő költészetről-költészetéről.

A költészet a mély érzelmek és gondolatok igen különös és sokféle megnyilvánulási  formája, melyet sajnos igen kevesen értenek és értékelnek.

Kívánom, hogy kísérje utad a szerencse és siker, s leld meg a lelki békédet az önkifejezés eme csodálatos világában.

A teljes riportot itt hallhatjátok.

Fogadjátok szeretettel!

A műsornak a muzsikus rádió ad otthont, a  neve Irka, műsorvezető riportere Ferenczfy János költő.

Állandó időpontja: péntek este 19 óra. Érdekes és különleges emberek osztják meg gondolataikat, érzéseiket az írásról, költészetről.

http://www.muzsikusradio.hu/

 

 

 

 

Oldalak:«1234567...12»