Belső útjaink

Ceglédbercel község Budapesttől délkeletre, 60 km-re fekszik Albertirsa és Cegléd között. A község déli határában folyik a Gerje-patak.

A községet átszeli a 40-es főút, a falu határában van a 4-es főút.

A középkorban Ceglédbercel területe Alberti (Albertirsa) pusztája volt. 1457, 1468 és 1482-es oklevelek Bercelpusztáról beszélnek. A 18. században a klarissza apácák birtoka volt, a rendet 1785-ben feloszlatták, ekkor a Vallásalap tulajdonába került.

II. József császár hannoveri németeket telepített ide. Az új lakosság között kolerajárvány ütötte fel a fejét. A járványban sokan életüket vesztették, a felgyógyultak visszatértek hazájukba.

Az elhagyott községbe  Soroksárról, Adonyból, Taksonyból, Harasztiból németek, Ceglédről, Úllőről magyarok költöztek. 1804-ben önálló községgé alakult Bercel. Abból az időből való a község pecsétje is. 1945 januárjában mintegy 640 főt vittek kényszermunkára. Az 1946-os évben 441 főt kitelepítettek. A kitelepítettek helyére Tiszántúlról 24 család érkezett, ezek zöme rövidesen el is költözött, mert nem tudta megszokni a környezetet, nem tudtak beilleszkedni a falu közösségébe. 1948 tavaszán a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében Felvidékről érkezett 38 család. A felvidékiek beilleszkedtek. A munkaszolgálatra elhurcoltak 3 csoportban tértek haza, az első csoport 1946-ban, a második 1947 szeptemberében, míg az utolsó csoport 1949 november 4-én.

A kivittek közül 159-en azonban sohasem tértek haza. Az elhunytak emlékére 1991-ben a falu emlékművet avatott, s azóta minden évben november 4-én lángot gyújt, mely napot a képviselőtestület a falu ünnepévé nyilvánította.

A falu határában több száz hektáros szőlő ültetvény, egy modern szőlőfeldolgozó és pincészet található. Ceglédbercelen terem az Unghváry László Borrend zászlós bora, a cserszegi fűszeres.

(Wikipedia részlet)

Ma reggel a férjem versét szeretném veletek megosztani, ami a hétvégén született.

Ceglédbercelen jártunk…

 A hétvégén rokonlátogatáson voltunk az alföldön, férjem pici szülőfalujában. Az idő meleg, fáradtságunk okán, kicsit késve indulunk, a déli ebédről már lemaradtunk. De cseppet sem bánjuk, hétvége van, és ez az a hely, ahonnan nem késhetünk el soha. A 0-ás gyűrűn lassan magunk mögött hagyjuk a város forgatagát, a kamionok zaját, majd utunk a 40-es főútra visz. Régen nem szerettem ezt az utat, monoton és sivár, csak lassan lehet előrejutni. Azonban mióta a férjemet megismertem, évente többször is megteszem, az év különböző időszakaiban. Egészen megszerettem, már-már összebarátkoztunk. Ősszel a legszebb, ahogy a szikrázó napsütésben, az aranyló sárga színben pompázó nyárfák vigyázó sora kíséri minden megtett kilométerünket. Lekaszált rétek mellett haladunk, melyet sűrűn lakott települések sora tör meg, míg végül megérkezünk Bercelre. Apró sváb település, széles utcák, hosszú alacsony házak közös udvarokban a régi idők hangulatát idézik. A kapu már nyitva, rántott hús illata száll, a távolból idehallatszik a Cegléd felé sietve tovarobogó vonat zakatolása: ta-tam, ta-tam; ta-tam, ta-tam.

A késői ebéd után sétálni indulunk, csönd van, lágy őszi szellő simogat, száraz falevelek táncolnak előttünk a betonon. Minden nyugodt, a falubeliek már visszavonultak, napi munkájukat elvégezték, az őszi fák lehullajtott lombja, zsákokba gyűjtve áll a házak vaskos kapui előtt. Néha elhalad mellettünk egy-egy autó az állomás irányába, a legelőn a tehenek is már pihennek, korán érkezett varjak kárognak. Különös, jóleső béke áraszt el. A nap már lefelé megy a horizonton, különös fényt vetve, a máskor zsúfolt horgásztóra, és a tó körüli csupaszra vetkőzött fák ágaira. Az avarban gázolunk, cipőink talpa alatt ropogva sír a fák levetett ruhája. Visszaindulunk, az utca végén lévő templom tornya lassan a leszálló ködbe vész. Búcsúzkodunk, indulnunk kell, mindent köszönünk. Lassan kigördülünk, kezünk integetésre lendül, távolodva is érezzük a felénk áradó szeretet rezdüléseit, majd rákanyarodunk a hazafelé vezető útra, s magunk mögött hagyjuk a szürkületbe burkolózott „meleg otthont.”

Azt hiszem, már a névválasztáskor eldőlt. Édesanyám valami különlegeset szeretett volna, de nem is sejtette, hogy mekkora jelentősége lesz. Yvette… Eleinte nem szerettem, mert furán hangzott és senki nem ismerte. Mára engem jelent, a különbözőségemet, a különlegességemet, az elköteleződésemet. Tini koromban kezdődött. Hajthatatlan vágyat éreztem, hogy megismerjem ezt a titokzatos és misztikus hangulatú, történelmi világvárost, melyet a divatra, a tudományra és a művészetekre gyakorolt jelentős befolyása, a világ kultúrális központjává emelte.

Életutam bizonyos szakaszaiban mindig visszaköszön. Emlékszem az első találkozásra. Karácsony másnapja volt, -10 fok és csikorgó hideg, mikor hajnalban megérkezett értem a reptéri kisbusz. Életemben először repültem, a lányom édesapjához. Úgy éreztem, hazaértem. Színes kavalkádok, bohémság, tömény művészet, szerelmesek, a Szajna lágy fodrozódása, harmonikaszó, a frissen sült, ropogós baugette illata… Nem turistaként érkeztem, így lehetőségem volt megismerni az „életet”. A forgalomban való káosz, a rohanás, a szűk utcák ódon lépcsőházainak nyikorgó parkettája, az élettel járó hangok és szagok. De ez valahogy mégis más. Aztán az élet úgy hozta, hogy véget ért az álmom.

De a sorsomban mégis benne van Párizs! A szakmáim, amik a szépséghez, a divathoz és a művészetekhez kötnek, hova máshova vezethettek volna, mint Párizsba. Izgatottan vártam az újabb találkozást, amikor belülről is megtapasztalhattam ezt a rohanást, szeretett városom egy másik arcát, ráadásul a szépség és divat fellegvárában. Belekerültem a napi körforgásba. Munka- relax- munka- szórakozás- kevés pihenés. De minden percét élveztem. Más világ, de élhető világ.

Ebédidőben az éttermek zsúfolásig telnek, barátok futnak össze egy találkára, egy beszélgetésre. Ilyenkor mintha megállna az idő, menedéket nyújtva a vele való versenyfutásban, egy órára-kettőre, majd a teltség jóleső érzésével, a kávé ízével az utcára lépve, rohanás tovább.

Azóta eltelt jó néhány év, nem tudom fel tudnám-e venni újra a ritmust, de visszavágyom.

Lutetia… Lutetia Parisiorum… Paris… Párizs… jövök!!!

Ha szeretnél oda utazni kattints ide:

Búcsú Párizstól!

 Somlyó György

Nostalgie de Paris

„Hiszen élsz, megtanultad, hogy mindig csak ott lehetsz, ahol vagy, soha máshol.

De itt azt is megtanulod, hogy ott sem lehetsz igazán.

Tudhattad volna, hiszen élsz, hogy nem lehet változtatni rajta: nem könyökölhetsz ki az időn, mint egy ablakon, és nincs olyan földalatti kazamata, amelyen át kilopózhatnál a térből, mint egy ostromlott várból.

De itt a szó megváltozik a szádon: kicsalogathatod jelentéséből, mint a csigát.

Mert ahogy mész az utcán, pedig az utcán mész, ahogy itt vagy, pedig itt vagy még, máris szakadatlanul visszavágyol ide.

Itt megtanulod, hogy semmi sem igazán a tiéd.

Amit már régen tudhattál volna, hiszen élsz.

Mert nem lehet megint a tiéd, ami tiéd, nem lehet mindig a tiéd ez sem, mint semmi más. Váratlan kalandod az őszi alkonyattal, pohár borod rubintja a napsütött kerek asztal foglalatában a teraszon, titkos találkozód a föld minden bőrszínével, képek meredélyei, könyvek vízesése, kövek eleven mágnesszalagja, amelyre fel van véve az idő…

Sose kínzott jobban a vágy utána, mint most, hogy a tiéd. Mert nem lesz többé a tiéd soha.

Üres poggyásszal jöttél könnyedén, most verejtékezve cipeled éppoly üres poggyászodat a pályaudvarra.

Megint szegényebb lettél azzal, amivel mindig szegényebbek leszünk,hiszen élünk: az idővel. Csak az időt színültig töltő semmivel, a vágyaiddal lettél újra gazdagabb.

Hiszen itt sem tehettél mást, csak éltél.”

Ha te is szeretnél ott lenni, katt ide:

Versailles –XIV. Lajostól   kezdve a francia királyok lakhelye, a Francia Királyság de facti fővárosa , napjainkban Párizs egyik gazdag elővárosa, és még mindig fontos adminisztratív és bírósági központ. Párizs nyugati elővárosa, a főváros központjától 17,1 km-re fekszik Versailles világhírű a versailles-i kastélyról l, melynek előudvarából nőtte ki magát a város.

A La Défense Párizs egyik fontos, a történelmi városmagtól nyugatra elterülő modern üzleti központja, közigazgatásilag azonban nem része. A negyed Párizs legnyugatibb pontja, az útvonal az  Axe historique , 10 km hosszú, a történelmi városmagtól, a Louvre-tól indul, majd a Champs-Élysées-n  végighaladva éri el a Défense negyedet, a Diadalív érintésével. Végében található, a mintegy 100 m magas Grande Arche  . A 31,4 hektáros területen fekvő 72 üveg-acél épület – köztük 14 db 150 méternél magasabb – 3,5 millió négyzetméternyi irodájában naponta mintegy 150 000 ember dolgozik, ezzel a La Défense Európa legnagyobb üzleti negyedének számít. A területen levő épületeket,  számos cég választotta központjául, többek között a  Cegetel, a  Société Générale , a Total, az Aventis, és az  Arcelorr. A legmagasabb, 1985-ben épült felhőkarcoló a Totalhoz tartozik. 187 méteres magasságával, 48 emeletével Párizs második legmagasabb épülete a Montparnasse- torony  után. (Párizs legmagasabb építménye továbbra is az Eiffel-torony.) A terület a nevét egy szobor, a La Défense de Paris (Párizs védője) után kapta, ami 1883-ban épült, megemlékezve a katonákról, akik Párizst védték a porosz-francia háború ideje alatt.

  A Saint-Denis székesegyház Párizstól északra, az azonos nevű településen található gótikus épület, amely a  Lutetiából Bellovacumba  vezető régi római út mellett helyezkedik el. A középkortól egészen a francia forradalomig ez volt a francia királyok temetkezési helye.

Múzeumok

A Louvre Párizs központi részén, a Szajna jobb partján található nemzeti múzeum, a világ egyik legismertebb és 1793 óta Párizs legnagyobb múzeuma. Az európai képzőművészetek gyűjteménye mellett egyiptomi, iszlám, keleti, görög, római és etruszk emlékek is megtekinthetők.

  A Musée d’Orsay egy állami képzőművészeti múzeum Párizs központi részén, 1986-ban nyitották meg. A múzeumban 1848–1914 között készült alkotások, köztük impresszionista festmények találhatók. Olyan művészek munkái láthatók itt, mint Cézanne, Degas,Manet,  Monet , Picasso,  Renoir és Van Gogh. A múzeum az Orsay rakparton, egy átalakított, korábban lebontásra ítélt vasúti pályaudvar (Gare d’Orsay) épületében található.

  A Musée de Montmartre egy helytörténeti múzeum a Montmartrenegyedben A múzeumban olyan festmények, fényképek , plakátok és kéziratok tekinthetőek meg, melyek a Montmartre történetéhez és kultúrájához kapcsolódnak.

Ha szeretnéd élőben is látni, olcsó szállásokért katt ide:

Champs- Élysées – Párizs „főutcája”

Világszerte a  legismertebb párizsi sugárút a 2 km hosszú, széles és nagy forgalmú Champs Élysées, ami valaha kopár mező volt, de André de Notre a Tuileriák kertjének kiterjesztéseként, a XVII. században parkosítatta. Sétányain, különösen a XIX. század elején, a városi elit hölgyei és urai parádéztak lovas kocsikkal és mutogatták szebbnél-szebb, és drágábbnál-drágább ruháikat. A világ legszebb sugárútja utcai ünnepségek, nagyszabású parádék és utcabálok helyszíne volt. I. Napóleon 1810-ben fényűző felvonulást rendezett itt, hogy megünnepelje Mária Lujzával kötött házasságát. Az első világháború után győzelmi parádé is itt zajlott, majd huszonöt évvel később ugyanezt az utat járta be Charles de Gaulle. A Place Charles de Gaulle, Étoile-tól (Diadalív) a Place de la Concorde-ig (Obeliszk) tartó  nyüzsgő forgatagú, gyönyörű sétány ma már nem olyan varázslatos mint rég, de most is egyedi vonzerő jellemzi. Luxus és különleges üzletek, mint Louis Vuitton, Guerlain, Cartier híres üzletláncok, butikok, számos étterem, köztük az egyik legismertebb a műemlék épületben lévő Fouquet’s, ahol  rengeteg híres ember megfordul. Mozik sokasága és kabaré, melyek közül a Lido található itt. A Champs-Élysées máig nemzeti ünnepek színtere. Itt ér véget a Tour de France, itt tartják a Bastille ünnepének és a fegyverszünet napjának a megemlékezéseit, itt vonul fel a francia katonaság minden július 14-én.

Place de la Concord

(korábban: Place de la Revolution) a nyolcszögletű Concorde tér Párizs VIII. kerületében, a Champs Élysée keleti végén, a város egyik legnagyobb és legfontosabb tere. A 84 000 négyzetméteres teret 1748-ban tervezték és kezdték építeni, de csak 1763-ban fejezték be. Akkori neve XV. Lajos tér (Place Louis XV.) és a király szobra állt a közepén. Amikor 1793. január 21.-én XV. Lajost lefejezték (guillotine-nal) átnevezték Forradalom terének (Place de la Revolution).  1795-ben kapta először a Concorde-tér (Place de la Concorde) nevet. Az 1830-as forradalom idején kapta másodszor is a Concorde-tér nevet, azóta is így hívják. A tér közepén található, a hieroglifákkal díszített egyiptomi obeliszk, amely egykor a Luxori templom bejáratánál állt. A Napóleon által Luxorból rabolt vörös gránit oszlop 23 méter magas és 250 tonna. 1833-ban került Párizsba, majd 1836-ban Lajos Fülöp király állíttatta fel.

Montmartre

Párizsnak a legmagasabb pontján elhelyezkedő negyede, a 130 m magas dombon fekvő festői falucska, amit 1860-ban csatoltak Párizshoz. Az ősi legenda szerint a domb azért kapta a Mons Martyrium (Mártírhegy) nevet, mert250 körül arómaiak itt fejezték le két másik lelkipásztorral együtt Szent Dénest, aki azonban nem halt meg. Felemelte fejét a porból és a mai Saint Denise bazilikáig ment vele.
Részben ezért, részben a kommün  alatt elkövetett bűnökért engesztelésül, építettek a dombra egy fogadalmi templomot, a Sacré Coeur-székesegyházat t. A munkálatok 1876–tól,1910-ig folytak, majd1919-ben szentelték fel. Lépcsőiről gyönyörű kilátás nyílik a városra. A történelmi negyed aSzajna bal partján, a kezdetektől fogva a legjelentősebb művészetek, és a kultúra központja volt. Igazi fénykorát a boldog békeidőkben (Belle-Époque) élte az 1880-as évektől azelső világháborúig. 1899-ben egy gesztenyefákkal övezett, szökőkúttal díszített téren (a mai Emile Goudeau téren) egy régi épületben hozták létre a művészműhelyt. A Bretagne-ból visszatérő Maxime Maufra volt az első a művészek közül, majd őt követték spanyol  és olasz festők is. A falusias házakkal és kisvendéglőkkel, valamint népszerű mulatókkal szegélyezett girbegurba utcácskák, a tömény intellektussal átitatott magával ragadó hangulata miatt, hamar a bohémvilág kedvelt helye lett. Híres festők, impresszionisták, kubisták, futuristák, szürrealisták, írók, színészek, művészek törzshelye volt. A környéken élt például Dali, Monet,  és Van Gogh. Pablo Picasso is elég hosszú időt töltött itt (1904-1909).                                                           Ma a város északi részén, a belvárostól kb. 4 km-re, a XVIII. kerületben található, a párizsiak bizalmasan ma is Dombnak (Tertre) nevezik. Teljesen egybeolvadt a fővárossal, és beépült, de egyediségét mind a mai napig őrzi, s a régi legendák fénye most is beragyogja. Hangulatos, kanyargó utcákon, lépcsőkön juthatunk fel a Place de Tertre (Domb) térre, ahol annak idején a világ kulturális élete zajlott. Egyes részei még igazi kisvárosi hangulatot árasztanak, más részei viszont már inkább a nyüzsgő világvárost jutatják eszünkbe, bárjaitól, klubjaitól pezseg az élet. Északi ellenpontja a Montparnasse.

A Montmartre nevezetessége még a híres szőlője, amelynek szintén történelme van. A XV. században a montemartre-i lakosok pénzhiány miatt kénytelenek voltak eladni földjeiket, amelyeket szőlőtermesztő földművesek vásároltak meg. A városka ekkor kezdett fejlődésnek indulni a szórakoztatás területén. A pincék mellett számos zenés, táncos hely (mai kabarék) alakult ki. 1576-ban a párizsi kereskedők offenzívát indítottak, hogy a Montmartre-on minél kevesebb szőlőültetvény és pince maradjon, mivel a kis falucska konkurenciát jelentett számukra. A mai napig is találunk a Montmartre-on egy kis szőlőültetvényt és ha ősszel érkezünk Párizsba még abban a szerencsében is részesülhetünk, hogy részt vehetünk a szüreti mulatságon.

Place Pigalle

a Montmartre bejárata. Hosszú ideig ez a tér volt a párizsi prostituáltak legfőbb helye. A régi rossz hírét kezdi levetkőzni ez a környék, ma inkább divatos szórakozóhelyeiről ismert.

Moulin Rouge

A Pigalle-on, a Montmarte mellett található a világ leghíresebb mulatója, amely 1889-ben épült. Igen nagy múltra tekint vissza, a 19. századi híres revük, sok művészt megihlettek, köztük Degas-t és Toulouse- Lautrec-et is. Olyan hírességek is felléptek itt, mint Edith Piaf, Ginger Rogers, Yves Montand vagy Lisa Minnelli, Josephine Baker, és Frank Sinatra. A Moulin Rouge-ról 1952-ben és 2001-ben készült filmeket is Oscarra jelölték.

Montparnasse

A történelmi városrész a Szajna bal partján, a  Montparnasse körúton, a Rennes utca és a Raspail körút metszéspontján található, amely már 1860-ban beleolvadt a 6. és 14. kerületbe. A Montparnasse, azaz a Parnasszosz-hegy elnevezés a reneszánsz időből származik, amikor a közeli diáknegyed  fiataljai elkeresztelték azt a kis dombot „emlékeztetve” a Parnasszosz -hegyre, mely Közép-Görögországban a múzsák lakhelye. 1914-től a második világháborúig volt itt igazán nagy élet, írók, költők és festők laktak itt egyszerű bérházakban, alkottak olcsó kocsmákban és bisztrókban, amelyeket még a vékonypénzű művészek is meg tudtak fizetni, vagy  ha nem volt pénzük, akkor festményeikkel, rajzaikkal fizettek. A Montparnasse-on lakó és alkotó művésztársaság neve: Les Parnassiens, azaz a Parnasszosz hegyi múzsák követői. Itt lakott Bölöni György, Tihanyi Lajos, s gyakran megfordult Ady Endre. A kis kávéházakból, bisztrókból lassan kinőtt a világhírű Le Dome kávéház, Closerie des Lilas kávézó, étterem és söröző vagy a La Rotonde kávéház.  Baudelaire , Verlaine , Manet  és az École de Paris   köréhez tartozó avantgárd  művészek mind itt találkoztak vagy itt is éltek, akik közül sokan világhírnévre tettek szert. Köztük: Amedeo Modigliani, Pablo Picass , Marcel Duchamp, Jean Cocteau, Robert Desnos , Louis Aragon.  A faji vagy politikai üldöztetés elől menekülők is gyakran otthonra vagy menedékre leltek a Montparnasse negyedben, például Marc Chagall , Lenin, Trockij. A Montparnasse negyed központi fekvése és könnyű elérhetősége révén a mai napig is egy élettel teli, attraktív kerület, itt mindent megtalálunk, legyen szó kultúráról, szórakozásról vagy vásárlásról. Színházak, múzeumok, műtermek, művészkávézók, bárok, kabarék, éjszakai klubok, ezen kívül nagyáruházakat is és mindezt sétatávolságra. Itt található a 210 m magas Montparnasse torony, ami 1969 és 1972 között készült. Az 59 emeletes irodaházat, a Montparnasse metróállomás tetejére építették. A toronyba Európa leggyorsabb liftjével, alig 38 mp alatt juthatunk fel. Az 56. emeleten egy étterem és egy kilátóterasz található, ahonnan szép idő esetén 40 km-es sugarú körben csodás panoráma nyílik a városra és környékére, a teljesség igénye nélkül: Eiffel-torony, Invalidusok, Sacré Coeur, Diadalív, Pantheon, Luxemburg kert, Louvre, d’Orsay Múzeum.  Az északi Montmartre  déli ellenpontja a Montparnasse.

Place de la Bastille 

A Bastille-t V. Károly király építtette a százéves háború idején, amely eredetileg Saint-Antoine kapu volt, de 1370-1383 között, hogy a város északi részét védjék erőddé alakították át. Egy szabálytalan téglalap alakú, 70 m hosszú, 30 m széles, 25 m magas, 8 toronnyal és két belső udvarral rendelkező, sáncárokkal körülvett erőd volt. A százéves háború végén börtönként kezdték használni. A francia forradalom 1789. július 14-én innen indult, majd a forradalom idején teljesen lerombolták. 1889-ben a metró építésekor találtak csak  néhány maradvány romot.Napjainkban egy tágas, nagy forgalmú tér, az eredeti erőd alapjait az utakon és a járdákon kirakott kövek jelzik csak. A téren található még az új Operaház, valamint innen indulnak a Canal St. Martin turistahajói is. Az erőd eredeti területét utcák és sétautak keresztezik, valamint számos kávézó és terasz foglalja el.

Pantheon

A neoklasszicista stílusú Pantheon Párizs 5. kerületében, a Latin negyed szívében a Szent Geneviève hegyre épült. Eredetileg Szent Geneviève temloma volt, napjainkban  Franciaország történetében olyan  jelentős személyeknek, mint Napoleon, Voltaire, Rousseau, Victor Hugo, Émile Zola állít emléket.

Pompidou Központ

A Pompidou Központ Párizs 4. kerületében a Beaubourg negyedben található. A modern épület 1971-1977 között készült több olasz, angol és ír építész és mérnök tervei alapján. A 7 emeletes hatalmas központ 2 hektáros területen fekszik. Többek között itt található a Modern Művészetek Galériája. A kulturális központban állandó és időszakos kiállításokat tekinthetünk meg a XX. és XXI. század legismertebb művészeinek alkotásaiból.

Latin negyed

(Quartier Latin) Elnevezését a latin nyelvről kapta, amely a középkorban a tanulás nemzetközi nyelve volt és igen sokan beszélték. Az 5. kerületben és a 6. kerület egy részén található, a Szajna bal partján, az egyetemek közelében.  Az 5. kerület Párizs egyik legrégebbi kerülete, történelme az ókori időkig nyúlik vissza. Hangulatát a szűk, kanyargó utcácskák kölcsönzik, ahol zsúfolásig megtelt éttermeket, kávézókat, pezsgő éjszakai életet találunk, turistákkal, diákokkal, egyetemistákkal.

Párizs folyója

A Szajna kettészeli Párizs városát jobb és bal partra. A két oldalon található kerületekben az életvitel is eltérő. A párizsiak szemében a jobb oldal a konzervatívok, míg a bal part a művészek, a bohémebb életet folytatók negyede. A folyó két partja, s az azok mentén húzódó látnivalók, és nevezetességek már oly sok művészt megihlettek. A rakparton sétálva, a lépcsőn üldögélve más perspektívából tárulnak szemünk elé a város mindennapjai, ami felejthetetlen élményt nyújt. Vasárnaponként az autóforgalom elől lezárják a rakpart egy részét, így a sétálók, nézelődők vagy kerékpározók zavartalanul kikapcsolódhatnak, és élvezhetik a két partot uraló, monumentális épületek szépségeit. Számos könyvárussal találkozhatunk itt, a legelső 1891-ben a Voltaire rakparton jelent meg, mára számuk eléri a 245-öt. Ezeknél az árusoknál régi és ritka könyveket találhatunk.   Az első rakpart a Grands-Augustins a XVI. század elején, a Notre Dame-nál található Pont-Neuf híd 1578-ban, míg a mai Concorde tér 1753-ban készült. Ekkor építették a Szajna mindkét partján a rakpartokat is, amely a városi lakosok igen nagy ellenállásba ütközött, mert a parton található házakat le kellett bontani a terület megszerzése miatt. 1870-ben 15 hidat emeltek a folyó felett. A rakpartot kezdetben a folyami hajózásban az uszályok állatokkal való vontatására használták. A közúti forgalom a XX. században indult. Az első utat a Szajna jobb partján 1961-1967 között építették Szajna part 1991 óta a világörökség része

Az  Operaház

A nagy párizsi átalakulás idején, 1858-ban III. Napoleon császár megbízta Hausmannt , hogy felügyelje az átalakításokat azon a területen, amelyet a világ második színházának megépítésére kijelölt. 1861-ben írták ki a pályázatot, amelyet Charles Garnier építész nyert el. Az építkezés 1862-ben kezdődött. A legenda szerint a császár felesége az építkezés alatt folyamatosan meg akarta tudni, hogy vajon görög vagy római stílusú lesz-e az épület, mire Garnier azt felelte, hogy nem, ez III. Napoleon stílusú lesz. Sok nehézség ellenére és Garnier építész kitartó munkájának köszönhetően az épület 1874-re elkészült, és 1875. január 15-én nyitották meg egy pazar gála előadással. A neobarokk épület korának egyik remekműve volt, és Garnier Opera néven vált híressé. Kívül és belül gazdagon díszített színes márvány frízekkel, oszlopokkal, szobrászati remekművekkel, kárpitokkal, arannyal, nimfákkal, angyalokkal. A mennyezetet egy több mint 6 tonnás csodálatos csillár, valamint Chagall festménye díszíti. A színház bejáratánál az oszlopok között  híres zeneszerzők, mint Mozart, Rossini, Auber, Beethoven, Meyerbeer, Philippe Quinault bronzból készült mellszobrai láthatók. A hatalmas épület 11000 m²-en fekszik, 2200 néző befogadására alkalmas.

Áruházak

Galeries Lafayette Haussmann

Párizs egyik legelőkelőbb áruházának története az 1890-es években vette kezdetét, amikorAlphonse Kahn és Théophile Bader megnyitották kis divatbutikjukat a Rue Lafayette és a Rue Chaussée-d’Antin sarkán. A bolt elhelyezkedése ideális volt: az Opera, a nagykörutak közelsége miatt rövid idő alatt igen nagy vevőkörre tettek szert és kinőtték az épületet. Ezért 1905-ben megvásárolták a szomszédos házakat: a Boulevard Haussmann 38-42-t, valamint a Chaussé d’Antin 15-öt, s építkezésbe kezdtek. Ezzel a terjeszkedéssel nagyjából el is foglalták azt a területet, ahol ma elhelyezkedik az áruház. Az új, ötemeletes épületet 1912-ben avatták fel – 96 osztállyal, egy könyvtárral, teaszalonnal és egy bizánci stílusú, óriási üvegkupolával. A kupolán át érkező fény (az alapító kérésére) aranyba borítja az áruház belsejét, a központi hallt és az azt övező balkonokat. 1969-ben egy újabb, a férfidivatnak szentelt épülettel növelték az áruházat – a Rue de Mogador túloldalán. Érdekessége, hogy az áruház márkák szerint van osztályokra bontva, nem termékfajták szerint. Olyan híres tervezők portékái kaphatók itt, mint Chanel, Gautier, Armani és Lacroix. A fókusz kibővítése pár éve történt meg: a divaton és szépségápoláson kívül már lakberendezésre specializálódó egységük is van (Lafayette Maison) és a trendi dolgokat kereső fiatalokra is kivetették hálójukat a Lafayette VO-val. A Galeries Lafayette Haussmannban a portékák körülbelül 50 ezer négyzetméteren terülnek el, s naponta mintegy 100 ezer ember fordul meg itt.
Az elegáns üzletek és pompás belső tér mellett a kirakatoknak kiemelt szerepe van a vágykeltésben és a vevők becsábításában, ezért az év bármely szakaszában lenyűgöző kompozíciókat csodálhatunk meg az ablakokban.

Printemps Hausmann

Párizs legnagyobb áruháza, 45 000 km2. Jules Jazulot alapította, 1865- ben épült, műemléki védelem alatt áll. Három épület 25 emeletén válogathatunk a divatos, csillogó portékák között. Az elegánsan kialakított belső térben több mint 300 exkluzív üzlet található. Ezen felül panoráma teraszáról csodás kilátás nyílik Párizsra.

Piacok

Mint minden nagyvárosban, Párizsban is találhatók piacok, melyek a butikok és áruházak mellett szintén remek szórakozást és élményt nyújtanak. A legjobbnak tartott piacok a következők:
Marché d’Aligre: Párizs legrégebbi bolhapiaca. A sok lim-lom között igazi gyöngyszemek, értékes régiségek is találhatók a standokon.
Marché de Saint Ouen: Európa legnagyobb bolhapiaca, több mint 3000 árus portékái közül válogathatunk. Az árak igen magasak, de aki ügyes, lealkudhat valamennyit az árból.

Folytatás holnap…

Párizs egyike azoknak a városoknak, ahol a legtöbb épített látnivaló található. Az Eiffel-torony, és a Diadalív Párizs szimbólumai, melyek a turisták számára kapható souvenireken is visszaköszönnek.

Az Eiffel-torony, (La Tour Eiffel)tervezőjéről, Gustave Eiffel mérnökről kapta a nevét. Az 1889. évi világkiállításra készült, az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. A torony összmagassága 324 m

 A Diadalív (Arc de Triomphe) I.Napóleon császár és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét és a csatában meghaltak emlékét hirdeti a  Champs-Élysées végpontján, a de Charles de Gaulle (korábbanÉtoile) téren  (Place de Charles de Gaulle)

 A Notre-Dame székesegyház Párizs legismertebb gótikus stílusú temploma. Monumentális méreteivel és díszítettségével nagy hatást gyakorol a rá tekintőkre. A Notre-Dame francia kifejezés, jelentése: „Mi Asszonyunk”. Alapkövét 1163-ban, Párizsban fektette le III. Sándor Pápa, ezután 157 évig, 1320 -ig építették. A francia forradalom alatt majdnem teljesen elpusztult, 1845 és 1878 között azután az eredeti terveknek megfelelően újjáépítették.

A Sacré Cœur-bazilika (Basilique du Sacré-Cœur), vagyis a Szent Szív-bazilika, a  román és bizánci hatásokat magán viselő római katólikus templom, ami a város legmagasabb pontján (129 méter), a Montmartre-on áll.

A Conciergerie  egy történeti épületegyüttese, a 13–14. században a francia királyok által lakott  Cité-palota északi, Szajna-parti szárnya. A 14. század eleji gótikus épületrész rövid ideig a királyi család és a palotaőrség lakhelyéül szolgált, a 14. század második felétől azonban hírhedt börtön működött a falai között. A 19. század második felétől az átalakított épületegyüttes igazságszolgáltatási szerveknek, bírósági hivataloknak ad otthont. A conciergerie magyar jelentése „házmesteri lakás” a középkorban azonban e titulussal illették a királyi palota nagyhatalmú gondnokát is, akinek idővel privilégiumai közé tartozott a palota szolganépe feletti ítélkezés joga is.

 A Bastille egy párizsi börtön volt, ami ostromáról nevezetes, azaz a francia forradalom kezdetéről. A párizsi emberek, 1789.július 14-én, néhány napos lázongást követően csak azon egyszerű okból ostromolták meg a Bastille-t, mert falai mögött puskaport tároltak. Az eseményt egy évvel később megünnepelték, amely Fête de la Fédération (Szövetség ünnepe) néven vonult be a történelembe. Franciaország nemzeti ünnepét az 1880. július 6-án elfogadott törvény értelmében július 14-én  tartják. A Bastille francia szó jelentése erődítmény.  A Bastille-t a százéves háború alatt építették V. Károly francia király   uralkodása alatt. 1369 -ben rendelte el az erőd építését, amely 1383 -ban készült el, és a Bastion de Saint-Antoine nevet kapta.

A börtönbe kezdetben előkelő politikai foglyokat, főnemesi összeesküvőket zártak, majd később köztörvényes bűnözőket, hamisítókat, sikkasztókat, szélhámosokat, csalókat, párbajozókat, engedetlen katonatiszteket, és olyan embereket, akiket vallási okokból találtak bűnösnek, Azok is ide kerültek, akik tiltott dolgokról írtak röpiratokat. Mivel magas rangú személyek is tartózkodtak a börtönben, az távolról sem volt olyan borzasztó hely, mint a többi párizsi börtön. A Bastille könnyű propagandára adott lehetőséget, elsősorban a feltűnő Pierre-François Palloy komédista számára. A volt börtön sorsa ezidőtájt rendkívül bizonytalan volt, azonban Palloy nem habozott megszervezni egy olyan csoportot, amely kész volt lerombolni az előző rendszer egyik szimbólumát. 1790 februárjára az épületet nagyjából eltakarították. Az egykori erődítmény helyszínét ma “Place de la Bastille”-nak nevezik. Itt található a Bastille-ról elnevezett operaház is (Opera Bastille)

Folytatás holnap…

franciául: Paris       latinul: Lutetia      később neolatin: Lutetia Parisiorum

A világ négy legjelentősebb városa közé tartozó Párizs, az elmúlt 2000 évben mindvégig fontos befolyást gyakorolt a politikára, az oktatásra, a szórakoztatóiparra, a sajtóra.  Vezető szerepet játszott a divatt, a tudomány és a művészetek terén, így a világ gazdasági és kultúrális központjává vált . A világ 500 legjelentősebb vállalatból 38 székel itt, több jelentős nemzetközi szervezet, mint azUNESCO, az OECD, az ESA és az ICC is párizsi központú.                                                                                                                 Az Economist Intelligence Unit 2011-es rangsora szerint a világ 16. legélhetőbb városa.

Története homályos, annyit tudni, hogy a parisii törzs, a kelta senonok egy ága uralta a területet, amikor Julius caesar seregei elfoglalták az országot.  I.e. 250 és i.e. 200körülre teszik a város alapítását, de pontos időpont nem ismert.                                                                                                                                              I.e. 52-től a Lutetia nevet kapta, és egy római kori vidéki város képét mutatta, színházzal, palotákkal, fürdőkkel, fórummal és amfiteatrummal.                                                                                                                                                                        Párizs a 4. században vette fel mai nevét a valaha ott élő parisius törzsről.          Az ókori település elhelyezkedésével kapcsolatban is csak találgatni lehet, a feltevések szerint két szajnai szigeten, a Cité és a Szent Lajos- szigeten terült el, a legújabb, sokszor vitatott elképzelések szerint pedig a Valérien-hegyen. Innen a Szajna mindkét partján terül el maga a város.                                                    A 8. században a vikingek támadása ellen erődrendszert építettek a Cité-sziget körül, amelyet a 9. században a Szajna jobb partjára is kibővítettek. A bal parti városrészeket 885-ben a normannok elpusztították. A település a 11. században kezdett terjeszkedni a jobb parton, majd a 12 és 13.században, gyors ütemű fejlődésnek indult, mivel fokozatosan királyi székhely lett.                                                                                                                   II. Fülöp Ágost uralkodása alatt épült fel sok jelentős létesítmény, mint az első Louvre, amely akkor még erődítmény volt, több templom, köztük a Notre-Dame székesegyház. A bal parti iskolákból létrejött a Sorbonne.        XV. Lajos idején épült ki a Place de la Concorde, a Katonai Iskola a Les Invalides -ban, a Pénzügyi és az Igazságügyi Palota.                                                    A Bastille börtönének megrohamozása, lerombolása és az asztalosok Saint-Antonie külvárosi felkelése robbantotta ki a Francia forradalmat 1789. július 14-én.                                                                                                                                                 I. Napóleon császár arról álmodott, hogy Párizs lesz  a világ legszebb városa, így, új utakat, hidakat, rakpartokat, teljes városrészeket, vágóhidakat, templomokat, főútvonalakat építtetett, elkészült a Diadalív, mai helyére került az Obeliszk. A Bourbon-restauráció idején épült ki a Saint-Germaine arisztokrata negyed.1860-ban a város területe húsz kerületre bővült , amikor hozzácsatolták  Auteuil-t, Passyt, Les Batignolles -t,Montmartre -ot, La Chapelle -t,La Villette  -et, Belleville-t, Charonne-t,Bercyt , Vaugirard-t és Grenelle -t

Az évek során több világkiállítás székhelye volt, ezekhez épült 1889-ben az Eiffel-torony, 1900 -ban pedig a párizsi metró, mikor a metropolisz a nyári olimpia színhelye volt.

A háború után újabb épület óriások nőttek ki a földből, a Lá Défense-hez hasonló hatalmas üzleti negyedek, valamint a Parc de la Villette , a Pompidou központ és a 209 méter magas Tour Montparnasse.

Hatalmas parkos területei: a Bois de Boulogne és a Bois de Vincennes  ligeteket, továbbá a Luxemburg kert, a Jardin des Tuileries, a Parc de la Villette vagy a Parc de Belleville.

Fő folyója a Szajna, amely egy körívben folyik át délkeletről délnyugatra a városon. Így az északi Jobb Part kétszer akkora kiterjedésű, mint a déli Bal Part. A városban több kisebb domb is a található, melyek közül a jelentősebbek: a Montmartre és a Buttes-Chaumont a jobb parton, a Butte aux Cailles és a Sainte-Geneviève-hegy pedig a bal parton.