
Champs- Élysées – Párizs „főutcája”

Világszerte a legismertebb párizsi sugárút a 2 km hosszú, széles és nagy forgalmú Champs Élysées, ami valaha kopár mező volt, de André de Notre a Tuileriák kertjének kiterjesztéseként, a XVII. században parkosítatta. Sétányain, különösen a XIX. század elején, a városi elit hölgyei és urai parádéztak lovas kocsikkal és mutogatták szebbnél-szebb, és drágábbnál-drágább ruháikat. A világ legszebb sugárútja utcai ünnepségek, nagyszabású parádék és utcabálok helyszíne volt. I. Napóleon 1810-ben fényűző felvonulást rendezett itt, hogy megünnepelje Mária Lujzával kötött házasságát. Az első világháború után győzelmi parádé is itt zajlott, majd huszonöt évvel később ugyanezt az utat járta be Charles de Gaulle. A Place Charles de Gaulle, Étoile-tól (Diadalív) a Place de la Concorde-ig (Obeliszk) tartó nyüzsgő forgatagú, gyönyörű sétány ma már nem olyan varázslatos mint rég, de most is egyedi vonzerő jellemzi. Luxus és különleges üzletek, mint Louis Vuitton, Guerlain, Cartier híres üzletláncok, butikok, számos étterem, köztük az egyik legismertebb a műemlék épületben lévő Fouquet’s, ahol rengeteg híres ember megfordul. Mozik sokasága és kabaré, melyek közül a Lido található itt. A Champs-Élysées máig nemzeti ünnepek színtere. Itt ér véget a Tour de France, itt tartják a Bastille ünnepének és a fegyverszünet napjának a megemlékezéseit, itt vonul fel a francia katonaság minden július 14-én.


Place de la Concord

(korábban: Place de la Revolution) a nyolcszögletű Concorde tér Párizs VIII. kerületében, a Champs Élysée keleti végén, a város egyik legnagyobb és legfontosabb tere. A 84 000 négyzetméteres teret 1748-ban tervezték és kezdték építeni, de csak 1763-ban fejezték be. Akkori neve XV. Lajos tér (Place Louis XV.) és a király szobra állt a közepén. Amikor 1793. január 21.-én XV. Lajost lefejezték (guillotine-nal) átnevezték Forradalom terének (Place de la Revolution). 1795-ben kapta először a Concorde-tér (Place de la Concorde) nevet. Az 1830-as forradalom idején kapta másodszor is a Concorde-tér nevet, azóta is így hívják. A tér közepén található, a hieroglifákkal díszített egyiptomi obeliszk, amely egykor a Luxori templom bejáratánál állt. A Napóleon által Luxorból rabolt vörös gránit oszlop 23 méter magas és 250 tonna. 1833-ban került Párizsba, majd 1836-ban Lajos Fülöp király állíttatta fel.

Montmartre

Párizsnak a legmagasabb pontján elhelyezkedő negyede, a 130 m magas dombon fekvő festői falucska, amit 1860-ban csatoltak Párizshoz. Az ősi legenda szerint a domb azért kapta a Mons Martyrium (Mártírhegy) nevet, mert250 körül arómaiak itt fejezték le két másik lelkipásztorral együtt Szent Dénest, aki azonban nem halt meg. Felemelte fejét a porból és a mai Saint Denise bazilikáig ment vele.
Részben ezért, részben a kommün alatt elkövetett bűnökért engesztelésül, építettek a dombra egy fogadalmi templomot, a Sacré Coeur-székesegyházat t. A munkálatok 1876–tól,1910-ig folytak, majd1919-ben szentelték fel. Lépcsőiről gyönyörű kilátás nyílik a városra. A történelmi negyed aSzajna bal partján, a kezdetektől fogva a legjelentősebb művészetek, és a kultúra központja volt. Igazi fénykorát a boldog békeidőkben (Belle-Époque) élte az 1880-as évektől azelső világháborúig. 1899-ben egy gesztenyefákkal övezett, szökőkúttal díszített téren (a mai Emile Goudeau téren) egy régi épületben hozták létre a művészműhelyt. A Bretagne-ból visszatérő Maxime Maufra volt az első a művészek közül, majd őt követték spanyol és olasz festők is. A falusias házakkal és kisvendéglőkkel, valamint népszerű mulatókkal szegélyezett girbegurba utcácskák, a tömény intellektussal átitatott magával ragadó hangulata miatt, hamar a bohémvilág kedvelt helye lett. Híres festők, impresszionisták, kubisták, futuristák, szürrealisták, írók, színészek, művészek törzshelye volt. A környéken élt például Dali, Monet, és Van Gogh. Pablo Picasso is elég hosszú időt töltött itt (1904-1909). Ma a város északi részén, a belvárostól kb. 4 km-re, a XVIII. kerületben található, a párizsiak bizalmasan ma is Dombnak (Tertre) nevezik. Teljesen egybeolvadt a fővárossal, és beépült, de egyediségét mind a mai napig őrzi, s a régi legendák fénye most is beragyogja. Hangulatos, kanyargó utcákon, lépcsőkön juthatunk fel a Place de Tertre (Domb) térre, ahol annak idején a világ kulturális élete zajlott. Egyes részei még igazi kisvárosi hangulatot árasztanak, más részei viszont már inkább a nyüzsgő világvárost jutatják eszünkbe, bárjaitól, klubjaitól pezseg az élet. Északi ellenpontja a Montparnasse.

A Montmartre nevezetessége még a híres szőlője, amelynek szintén történelme van. A XV. században a montemartre-i lakosok pénzhiány miatt kénytelenek voltak eladni földjeiket, amelyeket szőlőtermesztő földművesek vásároltak meg. A városka ekkor kezdett fejlődésnek indulni a szórakoztatás területén. A pincék mellett számos zenés, táncos hely (mai kabarék) alakult ki. 1576-ban a párizsi kereskedők offenzívát indítottak, hogy a Montmartre-on minél kevesebb szőlőültetvény és pince maradjon, mivel a kis falucska konkurenciát jelentett számukra. A mai napig is találunk a Montmartre-on egy kis szőlőültetvényt és ha ősszel érkezünk Párizsba még abban a szerencsében is részesülhetünk, hogy részt vehetünk a szüreti mulatságon.

Place Pigalle
a Montmartre bejárata. Hosszú ideig ez a tér volt a párizsi prostituáltak legfőbb helye. A régi rossz hírét kezdi levetkőzni ez a környék, ma inkább divatos szórakozóhelyeiről ismert.

Moulin Rouge
A Pigalle-on, a Montmarte mellett található a világ leghíresebb mulatója, amely 1889-ben épült. Igen nagy múltra tekint vissza, a 19. századi híres revük, sok művészt megihlettek, köztük Degas-t és Toulouse- Lautrec-et is. Olyan hírességek is felléptek itt, mint Edith Piaf, Ginger Rogers, Yves Montand vagy Lisa Minnelli, Josephine Baker, és Frank Sinatra. A Moulin Rouge-ról 1952-ben és 2001-ben készült filmeket is Oscarra jelölték.

Montparnasse

A történelmi városrész a Szajna bal partján, a Montparnasse körúton, a Rennes utca és a Raspail körút metszéspontján található, amely már 1860-ban beleolvadt a 6. és 14. kerületbe. A Montparnasse, azaz a Parnasszosz-hegy elnevezés a reneszánsz időből származik, amikor a közeli diáknegyed fiataljai elkeresztelték azt a kis dombot „emlékeztetve” a Parnasszosz -hegyre, mely Közép-Görögországban a múzsák lakhelye. 1914-től a második világháborúig volt itt igazán nagy élet, írók, költők és festők laktak itt egyszerű bérházakban, alkottak olcsó kocsmákban és bisztrókban, amelyeket még a vékonypénzű művészek is meg tudtak fizetni, vagy ha nem volt pénzük, akkor festményeikkel, rajzaikkal fizettek. A Montparnasse-on lakó és alkotó művésztársaság neve: Les Parnassiens, azaz a Parnasszosz hegyi múzsák követői. Itt lakott Bölöni György, Tihanyi Lajos, s gyakran megfordult Ady Endre. A kis kávéházakból, bisztrókból lassan kinőtt a világhírű Le Dome kávéház, Closerie des Lilas kávézó, étterem és söröző vagy a La Rotonde kávéház. Baudelaire , Verlaine , Manet és az École de Paris köréhez tartozó avantgárd művészek mind itt találkoztak vagy itt is éltek, akik közül sokan világhírnévre tettek szert. Köztük: Amedeo Modigliani, Pablo Picass , Marcel Duchamp, Jean Cocteau, Robert Desnos , Louis Aragon. A faji vagy politikai üldöztetés elől menekülők is gyakran otthonra vagy menedékre leltek a Montparnasse negyedben, például Marc Chagall , Lenin, Trockij. A Montparnasse negyed központi fekvése és könnyű elérhetősége révén a mai napig is egy élettel teli, attraktív kerület, itt mindent megtalálunk, legyen szó kultúráról, szórakozásról vagy vásárlásról. Színházak, múzeumok, műtermek, művészkávézók, bárok, kabarék, éjszakai klubok, ezen kívül nagyáruházakat is és mindezt sétatávolságra. Itt található a 210 m magas Montparnasse torony, ami 1969 és 1972 között készült. Az 59 emeletes irodaházat, a Montparnasse metróállomás tetejére építették. A toronyba Európa leggyorsabb liftjével, alig 38 mp alatt juthatunk fel. Az 56. emeleten egy étterem és egy kilátóterasz található, ahonnan szép idő esetén 40 km-es sugarú körben csodás panoráma nyílik a városra és környékére, a teljesség igénye nélkül: Eiffel-torony, Invalidusok, Sacré Coeur, Diadalív, Pantheon, Luxemburg kert, Louvre, d’Orsay Múzeum. Az északi Montmartre déli ellenpontja a Montparnasse.

Place de la Bastille

A Bastille-t V. Károly király építtette a százéves háború idején, amely eredetileg Saint-Antoine kapu volt, de 1370-1383 között, hogy a város északi részét védjék erőddé alakították át. Egy szabálytalan téglalap alakú, 70 m hosszú, 30 m széles, 25 m magas, 8 toronnyal és két belső udvarral rendelkező, sáncárokkal körülvett erőd volt. A százéves háború végén börtönként kezdték használni. A francia forradalom 1789. július 14-én innen indult, majd a forradalom idején teljesen lerombolták. 1889-ben a metró építésekor találtak csak néhány maradvány romot.Napjainkban egy tágas, nagy forgalmú tér, az eredeti erőd alapjait az utakon és a járdákon kirakott kövek jelzik csak. A téren található még az új Operaház, valamint innen indulnak a Canal St. Martin turistahajói is. Az erőd eredeti területét utcák és sétautak keresztezik, valamint számos kávézó és terasz foglalja el.

Pantheon

A neoklasszicista stílusú Pantheon Párizs 5. kerületében, a Latin negyed szívében a Szent Geneviève hegyre épült. Eredetileg Szent Geneviève temloma volt, napjainkban Franciaország történetében olyan jelentős személyeknek, mint Napoleon, Voltaire, Rousseau, Victor Hugo, Émile Zola állít emléket.
Pompidou Központ

A Pompidou Központ Párizs 4. kerületében a Beaubourg negyedben található. A modern épület 1971-1977 között készült több olasz, angol és ír építész és mérnök tervei alapján. A 7 emeletes hatalmas központ 2 hektáros területen fekszik. Többek között itt található a Modern Művészetek Galériája. A kulturális központban állandó és időszakos kiállításokat tekinthetünk meg a XX. és XXI. század legismertebb művészeinek alkotásaiból.
Latin negyed

(Quartier Latin) Elnevezését a latin nyelvről kapta, amely a középkorban a tanulás nemzetközi nyelve volt és igen sokan beszélték. Az 5. kerületben és a 6. kerület egy részén található, a Szajna bal partján, az egyetemek közelében. Az 5. kerület Párizs egyik legrégebbi kerülete, történelme az ókori időkig nyúlik vissza. Hangulatát a szűk, kanyargó utcácskák kölcsönzik, ahol zsúfolásig megtelt éttermeket, kávézókat, pezsgő éjszakai életet találunk, turistákkal, diákokkal, egyetemistákkal.

Párizs folyója

A Szajna kettészeli Párizs városát jobb és bal partra. A két oldalon található kerületekben az életvitel is eltérő. A párizsiak szemében a jobb oldal a konzervatívok, míg a bal part a művészek, a bohémebb életet folytatók negyede. A folyó két partja, s az azok mentén húzódó látnivalók, és nevezetességek már oly sok művészt megihlettek. A rakparton sétálva, a lépcsőn üldögélve más perspektívából tárulnak szemünk elé a város mindennapjai, ami felejthetetlen élményt nyújt. Vasárnaponként az autóforgalom elől lezárják a rakpart egy részét, így a sétálók, nézelődők vagy kerékpározók zavartalanul kikapcsolódhatnak, és élvezhetik a két partot uraló, monumentális épületek szépségeit. Számos könyvárussal találkozhatunk itt, a legelső 1891-ben a Voltaire rakparton jelent meg, mára számuk eléri a 245-öt. Ezeknél az árusoknál régi és ritka könyveket találhatunk. Az első rakpart a Grands-Augustins a XVI. század elején, a Notre Dame-nál található Pont-Neuf híd 1578-ban, míg a mai Concorde tér 1753-ban készült. Ekkor építették a Szajna mindkét partján a rakpartokat is, amely a városi lakosok igen nagy ellenállásba ütközött, mert a parton található házakat le kellett bontani a terület megszerzése miatt. 1870-ben 15 hidat emeltek a folyó felett. A rakpartot kezdetben a folyami hajózásban az uszályok állatokkal való vontatására használták. A közúti forgalom a XX. században indult. Az első utat a Szajna jobb partján 1961-1967 között építették Szajna part 1991 óta a világörökség része

Az Operaház

A nagy párizsi átalakulás idején, 1858-ban III. Napoleon császár megbízta Hausmannt , hogy felügyelje az átalakításokat azon a területen, amelyet a világ második színházának megépítésére kijelölt. 1861-ben írták ki a pályázatot, amelyet Charles Garnier építész nyert el. Az építkezés 1862-ben kezdődött. A legenda szerint a császár felesége az építkezés alatt folyamatosan meg akarta tudni, hogy vajon görög vagy római stílusú lesz-e az épület, mire Garnier azt felelte, hogy nem, ez III. Napoleon stílusú lesz. Sok nehézség ellenére és Garnier építész kitartó munkájának köszönhetően az épület 1874-re elkészült, és 1875. január 15-én nyitották meg egy pazar gála előadással. A neobarokk épület korának egyik remekműve volt, és Garnier Opera néven vált híressé. Kívül és belül gazdagon díszített színes márvány frízekkel, oszlopokkal, szobrászati remekművekkel, kárpitokkal, arannyal, nimfákkal, angyalokkal. A mennyezetet egy több mint 6 tonnás csodálatos csillár, valamint Chagall festménye díszíti. A színház bejáratánál az oszlopok között híres zeneszerzők, mint Mozart, Rossini, Auber, Beethoven, Meyerbeer, Philippe Quinault bronzból készült mellszobrai láthatók. A hatalmas épület 11000 m²-en fekszik, 2200 néző befogadására alkalmas.

Áruházak

Galeries Lafayette Haussmann
Párizs egyik legelőkelőbb áruházának története az 1890-es években vette kezdetét, amikorAlphonse Kahn és Théophile Bader megnyitották kis divatbutikjukat a Rue Lafayette és a Rue Chaussée-d’Antin sarkán. A bolt elhelyezkedése ideális volt: az Opera, a nagykörutak közelsége miatt rövid idő alatt igen nagy vevőkörre tettek szert és kinőtték az épületet. Ezért 1905-ben megvásárolták a szomszédos házakat: a Boulevard Haussmann 38-42-t, valamint a Chaussé d’Antin 15-öt, s építkezésbe kezdtek. Ezzel a terjeszkedéssel nagyjából el is foglalták azt a területet, ahol ma elhelyezkedik az áruház. Az új, ötemeletes épületet 1912-ben avatták fel – 96 osztállyal, egy könyvtárral, teaszalonnal és egy bizánci stílusú, óriási üvegkupolával. A kupolán át érkező fény (az alapító kérésére) aranyba borítja az áruház belsejét, a központi hallt és az azt övező balkonokat. 1969-ben egy újabb, a férfidivatnak szentelt épülettel növelték az áruházat – a Rue de Mogador túloldalán. Érdekessége, hogy az áruház márkák szerint van osztályokra bontva, nem termékfajták szerint. Olyan híres tervezők portékái kaphatók itt, mint Chanel, Gautier, Armani és Lacroix. A fókusz kibővítése pár éve történt meg: a divaton és szépségápoláson kívül már lakberendezésre specializálódó egységük is van (Lafayette Maison) és a trendi dolgokat kereső fiatalokra is kivetették hálójukat a Lafayette VO-val. A Galeries Lafayette Haussmannban a portékák körülbelül 50 ezer négyzetméteren terülnek el, s naponta mintegy 100 ezer ember fordul meg itt.
Az elegáns üzletek és pompás belső tér mellett a kirakatoknak kiemelt szerepe van a vágykeltésben és a vevők becsábításában, ezért az év bármely szakaszában lenyűgöző kompozíciókat csodálhatunk meg az ablakokban.

Printemps Hausmann
Párizs legnagyobb áruháza, 45 000 km2. Jules Jazulot alapította, 1865- ben épült, műemléki védelem alatt áll. Három épület 25 emeletén válogathatunk a divatos, csillogó portékák között. Az elegánsan kialakított belső térben több mint 300 exkluzív üzlet található. Ezen felül panoráma teraszáról csodás kilátás nyílik Párizsra.

Piacok
Mint minden nagyvárosban, Párizsban is találhatók piacok, melyek a butikok és áruházak mellett szintén remek szórakozást és élményt nyújtanak. A legjobbnak tartott piacok a következők:
Marché d’Aligre: Párizs legrégebbi bolhapiaca. A sok lim-lom között igazi gyöngyszemek, értékes régiségek is találhatók a standokon.
Marché de Saint Ouen: Európa legnagyobb bolhapiaca, több mint 3000 árus portékái közül válogathatunk. Az árak igen magasak, de aki ügyes, lealkudhat valamennyit az árból.


Folytatás holnap…