Böngészés "Blog"
nov 29, 2013 - Blog    Nincs hozzászólás

Nemzetközi ne vásárolj semmit nap!

november utolsó péntekje

 ne_vasarolj

 A ne vásárolj semmit nap vidám és kritikus tiltakozás a nyugati túlfogyasztás, a jólét, a vagyon egyenlőtlen elosztása, és a reklámnak a mindennapi életünkre gyakorolt hatása ellen. A ne vásárolj semmit! napot 1992-ben kezdeményezte a kanadai Ted Dave, aki a reklámszakmában dolgozott. Ezáltal akart tiltakozni a reklámok szüntelen túlfogyasztásra való ösztönzése ellen. Mottója az volt: Ami elég, az elég! Azóta egyre több ország vette át a Ne vásárolj semmit! napot.

 

 

SOMLYÓ GYÖRGY születésének évfordulója

Somlyo_Gyorgy vágott

(Balatonboglár, 1920. november 28. – Budapest, 2006. május 8.)

Költő, író, műfordító, esszéista

1930-tól Budapesten élt

1946–48-ban a Sorbonne-on hallgat három félévet a francia állam írói ösztöndíjával

1948–49-ben hazatérése után a Nemzeti Színház dramaturgja

1949–50-ben lektorátusvezető a Hunnia Filmgyárban

1950–53 között az Irodalmi Újság versrovatát vezeti

1951-ben a Magyar Írószövetség költői szakosztályának titkára

1953–54-ben irodalmi előadó az Országos Béketanácsnál

1954–55-ben A Magyar Rádió Irodalmi Főosztályának vezetője

1965-ben ismét a Magyar Írószövetség költői szakosztályának titkára

1966-ban és 1970-ben A költészet napjai Budapesten című nemzetközi költői találkozó szervezője

1966-ban alapítja meg a Corvina Kiadónál az Arion című többnyelvű folyóiratot, melynek 1987-ig főszerkesztője.

Az 1975–76-os és 1976–77-es tanévben speciális kollégiumot tart az ELTE világirodalmi tanszékén.

1977-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó elindítja életműsorozatát

1978-ban A párizsi Mallarmé Akadémia levelező tagjává választják

1981 augusztusában részt vesz a mexikói nemzetközi költőtalálkozó

1984 májusában megkapja a francia Művészet és Irodalom Rendje tiszti fokozatát

1986-ban fél évet Párizsban tölt a francia kormány ösztöndíjával

1988-tól nyugdíjas

1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja

(Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség)

 

Apja révén fiatalon a Nyugat nagy nemzedékéhez és fiatalabb követőihez kapcsolódott.

Világirodalmi műveltsége és formatisztelete segítette át válságos korszakán.

A francia és a magyar líra (főleg Szabó Lőrinc) intellektuális hagyományait folytatva alakította ki új versformáját.  

Megújította a szonett hagyományát

Eredeti jogába állította vissza az ún. művelődési élményt

A műfordítást és az esszét életműve szerves részének tartja.

Esszésorozatban számolt be a magyar- és a világlíra példaszerű képviselőiről.

Meséi egy ősi műfajt föltámasztva a hagyomány és a modernség paradox kapcsolatát igazolják.

Számos tanulmánykötete jelent meg a modern költészet történetéről és elméletéről

Regényírói pályája a hetvenes-nyolcvanas években bontakozott ki

Parisiens címmel franciául írt verseit is megjelentette (1987).

 

Díjai:

  • József Attila-díj (1951, 1952, 1954, 1966);
  • a Magyar Írószövetség Forintos Díja (1985, 1992);
  • Kossuth-díj (1997);
  • Déry Tibor-jutalom (1987);
  • a Magyar Köztársaság Zászlórendje (1990);
  • a Soros Alapítvány Kassák Lajos-díja (1992);
  • PEN-emlékérem és Illyés Gyula-díj (1994),
  • a chilei kormány Gabriela Mistral-emlékérme (1996),
  • Pro Urbe Budapest Díj (1998),
  • Balatonboglár díszpolgára (1997);
  • a Jelenkor Kiadó Könyvdíja (2000);
  • Füst Milán-díj (2001);
  • Pablo Neruda-emlékérem (2004).

 

somlyó

 

Somlyó György: A fordítás „prae”-jéről és „post”-járól

(részlet)

A remekműveket fordításban is mindig új olvasók olvassák, és új fordítók teszik olvashatóvá. Hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Hol egy új kor és új nyelvi helyzet követelményeinek és felismeréseinek többletével; hol csak ezek illúziójával; vagy akár csak ezekre való hivatkozással. Mint az irodalom egyéb műfajaiban. Mert a fordítás, szögezzük le (magam már sokszor leszögeztem) nem valami különálló, másodlagos irodalomár tevékenység, hanem az irodalom egyik műfaja. Lehet mindezt a fordítás visszaélésének, pazarlásának, luxusának, mintegy tautológiájának minősíteni. De ezzel csak a természet pazarlását és tautológiáját utánozza, mint a művészet minden ága. Ha van mimézis, az nem a természet utánzása, hanem a természet természetéé. Úgy tetszik, a művészetből a kevés is lehet sok, de a sok sem elég.

 

 

 

 


 

nov 27, 2013 - Blog    Nincs hozzászólás

Véradók napja

véradás

Először 1954. november 27-én adományoztak kitüntetéseket a sokszoros véradóknak. Ebből az alkalomból a Magyar Vöröskereszt 1987-ben javasolta, hogy 1988-tól kezdődően november 27-én legyen A VÉRADÓK NAPJA.

PILINSZKY JÁNOS születésének évfordulója

_pilinszky

(Bp., 1921. november 27. – Bp., 1981. május 27.)

költő, író.

A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett; jogot, majd magyar és olasz irodalmat, valamint művészettörténetet hallgatott, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be.

Első verseit 1938 végén, 1939 elején a Napkelet, az Élet és a Vigilia közölte; ezeket később nem vette föl kötetbe.

1941–44-ben az Élet segédszerkesztője volt.

1944 őszén katonának hívták be, így került el a németországi Harbachba, ahol egész életre szóló, megrendítő élménye lett a találkozás a koncentrációs táborok borzalmaival.

1946–48-ban az Újhold társszerkesztője volt.

Első kötetével (Trapéz és korlát, 1946) 1947-ben elnyerte a Baumgarten-díjat.

1947—48-ban ösztöndíjasként több hónapot Rómában töltött. A diktatúra éveiben a Szépirodalmi Kiadó külső korrektoraként dolgozott,

1951-től 1956 júliusáig nem publikálhatott, az irodalmi élet perifériájára szorult. Ekkoriban verses meséket írt; meséket tartalmazó kötetével lépett a kényszerű hallgatás után először a nyilvánosság elé (Aranymadár, 1957).

1956-ban rövid ideig a Magvető Kiadó felelős szerkesztője,

1957-től az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa; nagyrészt itt jelentek meg tárcái, vallásos és bölcseleti elmélkedései, művészeti kritikái.

A II. világháború utáni magyar líra egyik legnagyobb teljesítménye a Harmadnapon (1959) című kötete. Eredetileg a Senkiföldjén címet szánta neki, de kénytelen volt megváltoztatni, mert megjelenését ehhez kötötték.

Az 1960-as évek elejétől számos alkalommal utazott Nyugat-Európába; Párizsban hosszabb időt is töltött, 1975-ben Amerikába is eljutott.

1970 végén ismerkedett meg Jutta Scherrer német vallástörténésszel. Szerelmük idejére esett Pilinszky János utolsó alkotói korszaka, amely a Szálkák (1972) című kötettel kezdődött, és a Kráter (1976) című gyűjteménnyel zárult.

1976-tól nem írt több verset, egyre inkább a széppróza foglalkoztatta.

1977-ben adta közre „Egy párbeszéd regénye” alcímmel a Beszélgetések Sheryl Suttonnalt, és haláláig dolgozott az Önéletrajzaim munkacímet viselő regényén, amelynek csupán három nagyobb fejezete („novellája”) készült el.

Életképek című színművét 1980-ban mutatták be az Egyetemi Színpadon.

Míg az ötvenes években viszonylag szűk körben ismerték, a hetvenes években már általános elismerés övezte. 1970-ben jelent meg gyűjteményes kötete, a Nagyvárosi ikonok s ettől kezdve – ha lassan és megkésve is – a hazai irodalmi élet egyik legjelentősebb képviselőjeként kezdték számon tartani.

Művei jelentős hányada csak halála után jelent meg kötetbe gyűjtve. Munkásságát ritkán jutalmazták. Az 1947-ben neki ítélt Baumgarten-díj után a következő elismerést, a József Attila-díj első fokozatát huszonhárom évvel később, 1971-ben kapta meg. 1974-ben megválasztották a Bajor Szépművészeti Akadémia levelező tagjának. 1980-ban Kossuth-díjat kapott;

Önéletrajzaim című „vertikális regényének” egyik fejezetéből filmet rendezett volna, Kocsis Zoltán társaságában pedig operát akart írni. E terveiből semmit sem tudott megvalósítani; alig egy hónappal Ingrid Ficheux-vel kötött házassága után elhunyt.   (Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség )

 

 Nemes Nagy Ágnes: Pilinszky

(részlet)

Mert Pilinszky verseinek szinte egyetlen tárgya a szenvedély. Vagy pontosabban: minden tárgy felé való fordulásának belső formája, értelme, igazolása. A tárgyak szűkmarkúan mért jelek csupán, arra valók, hogy vázlatos formáikon megtörjék vagy tükröződjék a szenvedély fénye. Természetes, hogy ilyen szinte önmagáért való, de sosem önelégült, sőt lendületében is szigorú érzelmi erő mindig a „végső tárgyat” keresi méltó megnyilatkozásul. S természetes az is, hogy ezek a végső tárgyak igen csekély számúak. Amit társadalomról, szerelemről vagy világon túlról végső fokon mondani tudunk, nagyon kevés, s érzelmi színezetű szemléletben – amilyen Pilinszkyé is – „igenné” vagy „nemmé” szűkül. Pilinszky a nemet választja.

 

 

 

 

 

 

 

BABITS MIHÁLY születésnapjának évfordulója

babits

(Szekszárd, 1883. november 26. – Bp., 1941. augusztus 4.)

Író, irodalomtörténész, szerkesztő, műfordító.

 

A 20.század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja.

Költészete évtizedeken át a magyar líra élvonalában állt. Értelmi gazdagság, sokszínűség és csiszolt verskultúra jellemzi.

Klasszicista lírikus, nagyra becsülte a kulturális hagyományt, de szüntelenül új versformákkal próbálkozott. Egyaránt biztonsággal kezelte az antik versmértéket, a hangsúlyos magyaros ritmust, és a modern mértékes verselést is. Költészetére mégis tárgyias-intellektuális megközelítési mód jellemző. 

Négyesy László híres stílusgyakorlatain barátaival, Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával műfordítóként és költőként is megismerték.

  • Gyakorló tanárként Baján, majd oklevelének megszerzése után a szegedi főreáliskolában tanított.
  • 1908-ban verseit A Holnap antológia és a Nyugat közölte.
  • 1908 és 1911 között a fogarasi gimnázium tanára volt.
  • 1909-ben jelent meg első verseskötete (Levelek Iris koszorújából).
  • 1911-ben Újpestre helyezték.
  • A világháborút űzött vadként élte meg. A Játszottam a kezével (1911–15) utolsó három soráért hírlapi hajsza indult ellene Rákosi Jenő vezetésével, s végül iskoláját is el kellett hagynia. A háború után már benne élt a rettegés, hogy „a líra meghal
  • 1916-től szerkesztette a Nyugatot,
  • 1916 novemberében újra tanár a budapesti VI. kerületi főgimnáziumban.
  • Fortissimo című békeverse miatt az ügyészség elkobozta a Nyugat 1917. március 1-jei számát, és istenkáromlás miatt eljárást indított ellene.  Márciusban egyetemi tanárrá nevezték ki.
  • Már 1919 februárjában, Az igazi haza című vallomásában pontosan látta Trianon tragédiáját, Közben forradalmi szereplése miatt üldözték, rendőri felügyelet alá került, megjárta a toloncházat. Üldözöttsége ellenére az irodalmi élet központi személyisége lett,
  • az 1920-as években versben is hangsúlyozta, „A költő konzervatív!”, vagyis hagyomány- és értékőrző, minden barbarizmus ellenében.
  • 1921. január 15-én feleségül vette Tanner Ilonát.
  • Az 1929-től Móriczcal, 1933-tól Gellért Oszkár közreműködésével egyedül szerkesztett Nyugatot egyszerre őrtoronynak és szekértábornak tartotta Elszigeteltségéhez hozzájárult, túl a nemzedéki ellentéteken, hogy a Baumgarten-alapítvány kurátora lett.
  • 1937 áprilisában orvosai megállapították daganat okozta gégeszűkületét, és műtétet javasoltak.
  • Az 1938. február 10-i operációt jól viselte, lábadozását azonban súlyos szenvedések kísérték.
  • 1941 márciusában tartotta akadémiai székfoglalóját. Áprilistól ismét csaknem beszédképtelen volt.
  • 1941. augusztus 3-án a budapesti Siesta-szanatóriumba szállították, ahol 4-ére virradó éjjel hunyt el.

Szellemi, erkölcsi kisugárzása tovább élt a Nyugat második és harmadik nemzedékének művészetében. Öröksége erősen hatott a II. világháború utáni Újhold nemzedékére, és jelen volt az egyik leghűségesebb tanítványa, Illyés Gyula szerkesztette Válaszban is. (Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség )

 

Tamási Áron: Babits tornya

-Esztergom.Babits.Museum

(részlet)

S amikor már bent voltam nála, valóban úgy éreztem, hogy toronyban vagyok. Azóta is, valahányszor a képzeletem szemem elé visszateremti ezt a tornyot, mohón keresem a jelzőt, amellyel találóan illethetném az ő földi életének tornyát. Nem volt elvarázsolt királyfi tornya, bár a világot, amelyből oda beléptem, egyszerre és teljesen feledtette. A képzelet színes és pompás tornya sem volt, sem az elefántcsont rózsaszínű fellegvára. A csillagokhoz több köze volt, mint a földi örömhöz; több a tudományhoz, mint a regényességhez; több az értelemhez, mint az ösztönhöz; és több a törvényhez, mint a szokáshoz.

Leginkább valami különös és szigorú őrhelynek tetszett, ahol a csalhatatlanság érdekében minden és mindenki fölött uralkodott az értelem. Uralkodott a képzeleten, s a lélek öröme és siráma fölött; s még magán a torony aszkéta lakóján is, aki soványan és szelíd szigorúsággal őrködött. Nem uralkodott, hanem őrködött. Mint ahogy a csillagász őrködik a törvényhez vezető észleletek nehezen megszerzett kincse fölött vagy a matematikus a logika ösvényén, melyet a szenvedély folyton fenyeget.

 

 

 

nov 24, 2013 - Blog, zene,videó    Nincs hozzászólás

Szenthelyi Miklós hegedűművész rekordja

szenthelyi miklós

Szenthelyi Miklós hegedűművész, a Zeneakadémia tanára, mint a Magyar Virtuózok Kamarazenekar alapítója és vezetője 2013-ban is, immáron 5. alkalommal folytatta a korábbi években már hagyománnyá lett maratoni koncertezését.

Egy napon belül 4 koncertet adott, az egy napon belüli fellépéseinek sorozatát idén délben vonós kamaradarabok bemutatásával kezdte, a nap végén, az esti nagykoncert keretében pedig Mendelssohn: E-moll hegedűversenyét (op.64, vezényel: Medveczky Ádám) adta elő.

A korábbi években megszokott napi 4-5 koncertjének egy napon belüli összesített fellépési idejét szárnyaltai túl Szenthelyi tanár úr és ezzel egy teljes újszerű művészeti tárgyú rekordot állított fel. A kísérlet során Szenthelyi Miklós a 24 óra alatt a legtöbb, gyakorlással, illetve koncert fellépéssel töltött idő rekordját speciális szabályok mentén hajtotta végre, amely kamerával, fényképekkel is megörökítésre került a helyszínen.

Teljes cikk

 

 

nov 24, 2013 - Blog, zene,videó    Nincs hozzászólás

Szenthelyi Miklós hegedűművész rekordkísérlete

szenthelyi

2013 November 16.-án, immár 5. alkalommal fantasztikus maratoni koncert sorozatot láthattunk a kongresszusi központban, Szenthelyi Miklós Kossuth díjas hegedűművész, Budapest díszpolgára és a 25 éves fennállását ünneplő Magyar Virtuózok Kamarazenekar előadásában. A nap különlegessége a kettős évforduló valamint Szenthelyi Miklós művészúr Guinness és hivatalos magyar rekordkísérlete.  Egy napon belül 4 koncertet adott, melynek során Haydn, Mendelssohn és Dvorak műveit hallhattuk neves szólisták közreműködésével:

  • Onczay Csaba Kossuth díjas csellóművész,
  • Szenthelyi Judit -a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével kitüntetett zongoraművész,
  • Kiss Gyula Liszt-díjas zongoraművész
  • Homoki Gábor hegedű- és brácsaművész.
  • Az esti koncert karmestere Medveczky Ádám Kossuth díjas karmester.

A maratoni koncertsorozat délben vonós kamaradarabok bemutatásával kezdődött, a nap végén, az esti nagy koncert keretében pedig Mendelssohn: E-moll hegedűversenyét (op.64) adta elő.

Guinness rekord hegedűszóra

A koncert végén a művész köszönetet mondott a közönségnek az 5 koncert sorozaton való szép számú megjelenésekért, a közreműködő művészek áldozatos munkájáért, a kongresszusi központ vezetőségének, hogy helyet adott és minden igényt kielégített a koncertek megrendezésében, legfiatalabb fiának, aki a számítástechnikai hátteret biztosította és természetesen a 25 éves születésnapját ünneplő Magyar Virtuózok Kamarazenekarnak, egy tűzijátékkal díszített tortával. Ígéretet tett, hogy aznap már nem hegedül, de a koncertsorozatokat a nagy érdeklődésre való tekintettel a jövőben is folytatni kívánja amennyiben egészsége engedi, és előre bocsájtotta, hogy Édesapja és szeretett nagyapja is bőven túlélték a 90 évet.

finálé

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

nov 23, 2013 - Blog, zene,videó    Nincs hozzászólás

KEŐD JÓZSEF születésnapjának évfordulója

A Balaton első gőzhajójának kapitánya

Az első magyar hajógéptani szakíró.

keőd józsef

(Balatonfüred, 1839. nov. 23. – Balatonfüred, 1897. nov. 22.)

Középiskolai tanulmányai után színésznek készült, majd a Duna-gőzhajózási Társulat szolgálatában állott, ahol hajóvezetési és gépészeti ismeretekre tett szert. Megszerezte a hajóskapitányi képesítést és 1879-től 1887-ig a Balaton első gőzhajójának, a „Kisfaludy”-nak volt kapitánya. Jókai Mórral együtt részt vett a Balaton Egylet megalapításában. Az első magyar hajógéptani szakíró, mellesleg kiváló szőlész is volt: a Vízügyi és Hajózási Közlöny, a Zalai Közlöny és a Szőlészeti és Borászati Lap munkatársa.

Az első balatoni gőzhajó, a “Kisfaludy”

furedi gőzös

A XIX. század küszöbét átlépő Magyarországon egyre erőteljesebb gazdasági érdekek követelték a közlekedési viszonyok korszerűsítését. Az 1830-as években a dunai gőzhajózás rohamos fejlődésnek indult, ugyanakkor az országos forgalomból kieső Balaton-vidéken a korábban virágzó hajózás szinte elsorvadt. A hosszirányú közlekedés megszűnt a tavon, csak a fontosabb révátkelő helyek őrizték meg jelentőségüket.

Mikor néhány Balaton-melléki birtokos szorgalmazni kezdte a helyi gőzhajózás megteremtését, Hertelendy Károly Zala megyei alispán Gróf Széchenyi István támogatását kérte a vállalkozáshoz. Széchenyi a “Balatoni Gőzhajózás” című röpiratában számba vette a várható nehézségeket, felhívta a figyelmet a kikötők építésének szükségességére, kitért a hajózásnak az idegenforgalommal, a halászattal, a vízszabályozással, az iparosodással és a munkahelyteremtéssel való összefüggéseire. Felvetette a Balaton és a Duna a Sió-csatorna révén történő összekötésének lehetőségét is. Rendkívül erőteljes szervezőmunkája eredményeként 1845. december 27-én sor került a Balaton Gőzhajózási Társaság alakuló ülésére.

A társaság első hajója, a “Kisfaludy” fa testét az Óbudai Hajógyárban kezdték építeni, 40 LE-s gőzgépét az angliai Penn gyárból hozatták. A hajó egyes részei tengelyen érkeztek Füredre, ahol összeszerelését végezték. A hajót a “legnagyobb magyar” 55. születésnapján, 1846. szeptember 21-én bocsátották vízre.

A rendszeres járatokat 1847 tavaszán indították be, ugyanakkor elkészült a teherszállítás céljára építtetett két uszály, a “Füred” és a “Keszthely” is. A balatoni gőzhajózás eszméje tervből valósággá vált, de a távlati cél eléréséhez, a Balaton-vidék “életre ébresztéséhez” még hosszú és küzdelmes út vezetett.

 

 

 

Oldalak:«1...567891011...20»